A nyugtalanság elmélete

Többször beszéltünk itt, akár választási kontextusban, akár egy általánosabb társadalmi-politikai keretben, arról, honnan ered ez a masszív és kumulatív elégedetlenség a románok körében, annak fényében, hogy az elmúlt 36 évben a fejlődés abszolút nyilvánvaló. Nem próbálunk senkit moralizálni, egyszerűen egy szociológiai érdeklődésű tényről beszélgetünk.

Röviden, a szakirodalom, ha keresünk egy magyarázatot a társadalomtudományok területéről, több és sokszor ellentmondásos magyarázatokat ad. Az egyik az eredményekre való túlzott fókuszálás és a folyamatra való figyelem elhanyagolása. A társadalmi jó, a reformok mind olyan kérdések, amelyek egy folyamat végigjárását igénylik, és az eredmény nem jön gyorsan és nem is mérnöki pontossággal. A demokrácia, sajnos, inkább a demokratikus eljárásokhoz való ragaszkodást jelenti, mintsem az eredményeket. Egy másik magyarázat a várakozások és a valóság fejlődése közötti szakadékra utal. Valahol abból ered, amit két bekezdéssel feljebb mondtam, a várakozások sokkal gyorsabban nőnek, mint ahogy a valóság fejlődhet. És évtizedek csalódást keltő várakozása után, ami ezt a mechanizmust illeti, az eredmények, akár pozitívak is, a híres "túl kevés, túl késő" keretein belül lesznek értelmezve.

Egy másik érdekes történet abból fakad, hogy a jelent túl sok bizonytalanság jellemzi. A bizonytalanság, a folyamatos változás pszichológiai nyomása minden szinten csökkenti a ma létező lehetőségek iránti elégedettséget, amelyek 30 évvel ezelőtt nem léteztek. Szinte minden elérhető ma, egy egyszerű kártya áthúzásával a POS terminálon, de a kártya feltöltése sokszor a kiszámíthatatlanság jegyében áll. Ez csökkenti a képességünket arra, hogy bizonyos eseményeket, kiadásokat, életutakat tervezzünk, hogy identitásokat vállaljunk. És csökkenti a pénz hasznosságát is valaki számára, aki boldogul, anélkül, hogy feltétlenül gazdag lenne. A jogszabályok, az adórendszer, a különböző jogi eljárások folyamatosan változnak, ami egy bizonyos érzést teremt a hosszú távú tervezés haszontalanságáról.

Körülbelül ezt erősíti meg az Gazdasági Hangulat Index INSCOP/Newmoney.ro, amelyet ezen a héten indítottak, ha összességében nézzük. Nem eladunk, nem vásárolunk, nem fektetünk be, és nem is takarítunk meg, arra várunk, hogy emelkedjenek az árak, nem várunk arra, hogy a jövedelmünk egyáltalán növekedjen. Ki tud megmenteni minket? A politikai kompetenciák, hiszik az emberek, a teljes politikai blokád közepette. Nehéz megérteni, mit is jelentene ez.

Legalábbis szubjektív szinten, egy nagyon a politikai rendszerünktől függő társadalom vagyunk. Ott várunk megoldásokat. A probléma az, hogy ebben a folyamatos reformálásban és változtatásban (néha sikeresebben, néha teljesen tévesen) a társadalmunk politikai szintje folyamatosan hozzáad ehhez a bizonytalansághoz és kiszámíthatatlansághoz, gazdasági, társadalmi és pszichológiai hatásokkal. És az elmúlt két hónap blokádja súlyosabb következményekkel jár, mint amit elképzelünk, és nem segít csak a hibák hierarchiájának megváltoztatásában egy héten belül.