A második helyért folyó küzdelem

Megnézzük az INSCOP által az elmúlt héten közzétett számokat, és néhány érdekes dolgot állapítunk meg. A románok 64%-a szerint a pártoknak gyorsan kompromisszumra kell jutniuk a kormány megalakítása érdekében. Ha a szavazási szándék szerinti megoszlást nézzük, láthatjuk, hogy a PNL és az USR szavazói tartózkodóbbak a kompromisszumokkal szemben, mint a PSD vagy az AUR szavazói. Tehát létezik a PNL/USR-szavazóknak egy olyan magja, amely valóban követi az adott pártok irányvonalát, jóllehet nem világos, mi lehetne a megoldás a gyakorlatilag május óta tartó patthelyzet feloldására. Vajon az előrehozott választások gondolata teljesen bekerült a PNL és az USR stratégiájába?

A középjobb pártjaink körében létezik egy elmélet, miszerint hagyni kellene az AUR-t kormányozni, hogy szembesüljön a valós világgal, és a szavazók megcsömörödjenek tőle is. Nem vitatom meg ennek a nagyszerű ötletnek minden árnyalatát, de felhívom a figyelmet arra, hogy a középpontjában nem az AUR áll, hanem a középjobb pártjai és a PSD közötti viszály. A közvélemény-kutatások második helyéért folyó küzdelem és az a verseny, hogy ki kap 18, ki pedig 16%-ot.

Ez elvezet minket a második témához: a románok jelenlegi feltételezett szavazási lehetőségeit ábrázoló képhez, a felmérésünk szerint. Tudják, van egy mondás: nincs hír, az jó hír. Nem feltétlenül. Ez a kép az elmúlt másfél évben csak kisebb változásokon ment keresztül. Az AUR mindig 38 és 40% között volt, a PNL és a PSD pedig felváltva foglalta el az első helyet, mint abban a viccben a bolondokházában ápolt emberekről (nem szép így nevezni őket, de szemléletesebb). „Az a jó hír, hogy ma ruhát cserélnek, az a rossz hír, hogy egymás között cserélik őket.”

Folyamatosan beszéltünk a kormány megalakításának erről a kis drámájáról, és a két régi pártunk közötti ezek a kis elmozdulások szigorúan az említett forgatókönyv alakulásától függenek. Amint valamelyikük hitelesebb kifogással áll elő, a sorrend 2-3 százalékkal megfordul. Aztán eljön a másik dicsőségének pillanata, és így tovább, egyik tüskéről a másikra, ahogy az amerikaiak mondják. Az elmúlt hónapok érdekessége, hogy nagyon jó párhuzamosságot látunk a közvélemény elméleti választási lehetőségei és a mozgósított közvélemény választási lehetőségei között (amely nagyobb valószínűséggel szavazna, ha holnap választások lennének). Amikor a szuverenista pártok éppen csak beléptek politikai színpadunkra, látható volt a különbség az általános preferencia és a szavazási hajlandóság között. Ebből az következik, hogy az urnákhoz járulók nagy mozgósításáról szóló történet, amely a mainstream pártoknak kedvez, talán már nem tűnik hihető forgatókönyvnek.

Nicușor Dan megválasztásakor a mainstream legitimitását a veszéllyel szembeni egység narratívája adta. A koalíció első pártja, amely pontosan egy évvel azután megtámadta ezt a narratívát, a PSD volt. Aztán a PNL, az USR és így tovább. Ha sürgősen nem oldják meg a politikai válságot, most, hogy mindannyian visszatértek a szabadságról, attól tartok, hogy a bizalom helyreállítása már nem politikai tanácsadókkal, hanem esetleg pszichoterapeutákkal lesz lehetséges.