Európa a prudenciáról és szolidaritásról: mit mond a költségvetés az Unió irányáról

Brüsszelben, egy tele doszárral, laptopokkal és grafikonokkal teli tárgyalóteremben az európai parlamenti képviselők az európai politika egyik legtechnikai, de egyben legérzékenyebb témáját vitatják meg: az Unió közös költségvetését. A legtöbb ember számára ez egy bürokratikus gyakorlatnak tűnik, több ezer kilométer távolságra. Valójában azonban ezek a tárgyalások határozzák meg, hogy épül-e autópálya, kap-e új felszerelést egy iskola, vagy hozzáfér-e egy gazdaság a modernizáláshoz szükséges forrásokhoz. A Többéves Pénzügyi Keret, a hét éves terv, amely meghatározza, hogyan költik el az európai pénzeket, nem csupán számokról szól, hanem egy kereszteződésben lévő Európa prioritásairól. Mennyit fektet be Európa emberekbe és mennyit iparba? Mennyire megy a versenyképesség és mennyire a kohézió irányába? Végső soron ez egy beszélgetés arról, hogy milyen Európát szeretnénk finanszírozni.

Az Európai Unió működése és eszközei egy szilárd és jól megtervezett költségvetéstől függenek. De hogyan épül fel ez a költségvetés, ki dönti el, és milyen programokat céloz meg?

Az európai költségvetés a szolidaritás, a versenyképesség és a stratégiai autonómia közötti kompromisszum tükre. Victor Negrescu európai parlamenti képviselő, a költségvetési bizottság (BUDG) alelnöke hangsúlyozza, hogy „a költségvetés közvetlenül befolyásolja, hogy milyen lesz Európa a jövőben, és megmutatja, hol tudja az EU hozzáadni az értéket. Hatása túlmutat a források egyszerű elosztásán, mivel meghatározza a prioritásokat és az Unió fejlesztési modelljét.”

Mi az EU költségvetése?

Az Európai Unió költségvetése egy közös finanszírozási eszközként működik, amelyen keresztül a tagállamok összegyűjtik erőforrásaik egy részét, hogy támogassanak európai érdekű projekteket és politikákat, az infrastruktúrától és mezőgazdaságtól kezdve az Erasmus programokig és a külső fellépésekig.

Jelenleg az EU költségvetésének körülbelül 70%-a a Bruttó Nemzeti Jövedelem (BNJ) alapján számított nemzeti hozzájárulásokból származik, 10%-a az ÁFA-ból, a maradék pedig hagyományos forrásokból, például vámokból.

Az EU költségvetését nagy vonalakban a Többéves Pénzügyi Keret (TPK) keretében tervezik, amely egy hét éves megállapodás, amelyet évekkel korábban tárgyalnak a tagállamok, az Európai Parlament és a Bizottság között. Ez határozza meg a kiadási plafonokat és prioritásokat, amelyek keretein belül később elfogadják az éves költségvetéseket.

A mechanizmust először 1988-ban vezették be a Delors I csomag keretében, amely meghatározta a jelenlegi többéves költségvetési tervezés alapelveit.

Miért létezik egy hét éves költségvetés?

A hét éves TPK stabilitást, előreláthatóságot és stratégiai tervezést biztosít. Egy éves költségvetés túl volatilis lenne olyan európai léptékű projektekhez, amelyek hosszú távú befektetéseket igényelnek, mint például az infrastruktúra, a kutatás, a mezőgazdaság vagy a digitalizáció.

A hét éves időtartam politikai kompromisszum is: lehetővé teszi a Parlament és a Bizottság intézményi ciklusaihoz való alkalmazkodást, de elegendő folytonosságot biztosít a komplex programok, mint például a Horizon Europe vagy a Közös Agrárpolitika (KAP) végrehajtásához.

Továbbá, a TPK stabil keretet biztosít a pénzügyi kötelezettségvállalásokhoz, lehetővé téve a tagállamok és a kedvezményezettek (regionális hatóságok, egyetemek, NGO-k stb.) számára, hogy biztonságban tervezhessék tevékenységeiket és befektetéseiket.

Hogyan finanszírozzák az EU költségvetését?

Az EU költségvetését saját forrásokból finanszírozzák, és egyensúlyban kell lennie (nincs hitel a folyó kiadásokra). A fő forrás a tagállamok Bruttó Nemzeti Jövedelme (BNJ) alapján számított hozzájárulása, amelyet az ÁFA alapú hozzájárulás és a hagyományos források (vámok az EU-n kívüli importokra) egészítenek ki.

További források is hozzáadódnak, mint például a nem újrahasznosított műanyag hulladékok hozzájárulása, de a bírságok, kamatok, harmadik országok hozzájárulásai és éves egyenlegek is. Az Unió rendelkezik rugalmassági eszközökkel is – vészhelyzeti tartalékok, mint például a Szolidaritási Alap vagy a Humanitárius Segély Tartalék, amelyeket súlyos válságok (energia, migráció, háború) esetén használnak.

Külön, a NextGenerationEU (NGEU), amelyet az európai gazdaság fellendítésére hoztak létre a COVID-19 utáni időszakban, közös EU-hitelekkel finanszírozták a nemzetközi piacokon. Ezeket a hiteleket 2058-ig kell visszafizetni, és a kapcsolódó kamatok további nyomást gyakorolnak a jövőbeli költségvetésekre.

Ki dönti el a költségvetést?

A költségvetési folyamat az Európai Bizottság javaslatával kezdődik, amely elkészíti a költségvetési tervezetet. Ezt a Tanács és az Európai Parlament vizsgálja és tárgyalja, akik módosíthatják, és közös megállapodásra kell jutniuk a költségvetés elfogadásához. A kiadások különböző politikákra és programokra irányulnak, mint például a Közös Agrárpolitika, a kohéziós alapok, az Erasmus+, a Horizon Europe vagy a külső támogatási mechanizmusok.

Az EU költségvetése egyben a intézmények közötti összecsapás tere is: a Bizottság javasol, a Tanács, amelyet a nettó hozzájáruló államok dominálnak, költségvetési óvatosságra törekszik, míg a Parlament védi a szociális és kohéziós politikák finanszírozását.

Az 1980-as években a Parlament és a Tanács közötti feszültségek bonyolították az éves költségvetési eljárást, blokkokat és egyre nagyobb szakadékot okozva a rendelkezésre álló források és a valós szükségletek között. Válaszul az akkori Európai Közösség egy többéves tervezési mechanizmust hozott létre, amely a költségvetési folyamatot előreláthatóbbá és hatékonyabbá tette, ma Többéves Pénzügyi Keret (TPK) néven ismert. Azóta a TPK lett a norma.

Nyomás a jelenlegi TPK-ra

A 2021–2027-es időszak különleges. A jelenlegi TPK erős nyomással néz szembe a plafonok tekintetében: az infláció és az újonnan felmerült szükségletek a jóváhagyás után, a hosszú távú támogatás Ukrajnának, a migráció, az energia és a stratégiai technológiák.

Először is, a geopolitikai dimenzió közvetlenül befolyásolja a költségvetési allokációkat, a védelemtől és energiától kezdve a makrofinanszírozási támogatásig Ukrajnának. „A közösségi blokk kohéziója elengedhetetlen az Európai Unió egységéhez. E szolidaritás nélkül az EU nem tud megbirkózni az új kihívásokkal. Okos kohéziós politikára van szükség, amely integrálja a jelenlegi átalakulásokat és csökkenti a különbségeket, miközben egyidejűleg erősíti a versenyképességet és a régiók alkalmazkodóképességét” – mondja Victor Negrescu európai parlamenti képviselő, a költségvetési bizottság tagja. Párhuzamosan a NextGenerationEU továbbra is egy kivételes és ideiglenes poszt-pandémiai helyreállítási csomag, amelyet az EU hiteleivel finanszíroznak a piacokon, amelynek középpontjában a Helyreállítási és Ellenálló Képességi Mechanizmus (RRF) áll, amelyet nemzeti tervek keretében valósítanak meg mérföldkövekkel és célokkal.

A TPK jövője

2025. július 16-án az Európai Bizottság bemutatta a 2028–2034 közötti TPK javaslatát, egy nagyobb (majdnem 2000 milliárd euró, ~1,26% az EU BNJ-ból) és rugalmasabb költségvetést, amelyet hosszú távú befektetési tervként terveztek a versenyképesség, biztonság, jólét és stratégiai autonómia érdekében. Ez az első európai költségvetés, amelyet globális geopolitikai összecsapás és az Unió gazdasági szerepének újradefiniálása közepette dolgoztak ki.

Az új projekt paradigmaváltást jelent a korábbi költségvetésekhez képest. A kulcselem a PNRR mintájára történő egyszerűsítés: minden államnak egységes Nemzeti vagy Regionális Partnerségi Terveket kell kidolgoznia, amelyek összefogják a kohéziót, a KAP-ot és más eszközöket (migráció, biztonság, környezet), világos célokkal, reformfeltételekkel és a jogállamiság tiszteletben tartásával.

A hangsúly a redisztribúcióról a stratégiai befektetésekre fog áthelyeződni, az iparban, tiszta energiában és digitális technológiákban, egy jövőbeli Európai Versenyképességi Alap keretében. A bevételeknél a Bizottság új saját forrásokat javasol, például hozzájárulásokat a CBAM-ból (szén-dioxid határkiigazító mechanizmus), a nagyvállalatok adóztatásából származó részesedést és más forrásokat, hogy csökkentse a nyomást a nemzeti költségvetésekre és finanszírozza a prioritásokat, beleértve az NGEU adósságának visszafizetését.

Mindazonáltal sok ilyen forrás politikai szempontból blokkolva van, az OECD megállapodás a multinacionális vállalatok adóztatásáról még nem került ratifikálásra minden tagállam által. Ahogy várható volt, a kritikák nem késlekedtek. Ezek a költségvetés méretét és architektúráját, az új saját forrásokat, amelyek politikailag nehezen elfogadhatók, a mezőgazdaságra és a kohézióra vonatkozó lehetséges csökkentéseket, valamint a klímacélok alulfinanszírozottságát célozzák. A kritikusok arra is figyelmeztetnek, hogy a NextGenerationEU adósságának visszafizetésére és a kohéziós alapok plafonozására irányuló nyomás veszélyeztetheti az európai szolidaritást, különösen Közép- és Kelet-Európában.

A folyamat azonban hosszú. A tárgyalások a Tanács (tagállamok) és az Európai Parlament között folynak, és 2026–2027-ig tarthatnak, hogy az új költségvetés 2028. január 1-jén lépjen hatályba. Jogi szempontból a TPK szabályozását a Tanács egyhangúlag fogadja el, az Európai Parlament hozzájárulásának megszerzése után. A TPK továbbra is a szolidaritás és a fiskális felelősség közötti egyensúly fő próbája marad.

Relevancia Románia számára

Románia a kohéziós alapok és a KAP fő kedvezményezettjei közé tartozik, a jelenlegi TPK keretében körülbelül 46 milliárd eurós összesítéssel, amelyhez hozzáadódik több mint 28 milliárd euró a Nemzeti Helyreállítási és Ellenálló Képességi Terv (PNRR) keretében.

Victor Negrescu víziójában „Romániának először is biztosítania kell, hogy a jelenlegihez hasonlóan következetes pénzügyi allokációval rendelkezzen, reálisan, azaz egy olyan összeggel, amely legalább az inflációval növekszik. Meg kell védeni a N+3 szabályt, küzdeni kell a mezőgazdasági támogatások növelésére vonatkozó kötelezettségvállalás betartásáért, és következetes allokációkat kell fenntartani a kevésbé fejlett régiók számára. Végül, elengedhetetlen, hogy a jövőbeli európai programokban, beleértve a versenyképességre vonatkozóakat, legalább egy nemzeti előallokáció létezzen Románia számára.”

Románia hagyományos tárgyalási pozíciója kedvező a kohéziós és mezőgazdasági politika fenntartásához, de a jövőbeli költségvetés kockázatot jelenthet a források versenyképesség és biztonság felé történő áthelyezésére. A román hatóságok, a Pénzügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az EU Állandó Képviselete, támogatniuk kell a nemzeti érdekeket az új reformokkal és a jogállamiság betartásával kapcsolatos feltételek kontextusában.

https://2eu.brussels/articol/analize/cadrul-financiar-multianual-ratiune-mize-viitor