Európa rejtett HIV-válsággal néz szembe. A diagnózisok több mint fele későn kerül felfedezésre.

Brüsszel, 2025. november 27. – Európa egy „rejtett HIV-válsággal” néz szembe, figyelmeztet az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája, miután az új adatok azt mutatják, hogy a régióban a HIV-diagnózist kapott emberek több mint fele túl későn kerül diagnosztizálásra az optimális kezeléshez. 2024-ben az Európában bejelentett összes HIV-diagnózis 54%-a késlekedett, míg az EU/EGT területén szinte minden második beteg csak akkor tudta meg, hogy fertőzött, amikor a betegség már előrehaladott állapotba került.

Röviden:

Az Európában sok ember túl későn tudja meg, hogy HIV-pozitív, ami megnehezíti a kezelést és növeli a vírus terjedésének kockázatát.

A hivatalos adatok azt mutatják, hogy az új esetek több mint fele előrehaladott állapotban kerül diagnosztizálásra, különösen a régió keleti országaiban.

A szakértők szerint a könnyebb és gyakoribb tesztelés életeket menthet, és segíthet Európának megállítani a vírus terjedését 2030-ig.

A éves felügyeleti jelentés azt mutatja, hogy 2024-ben az WHO Európai Régiójában 105.922 HIV-diagnózist regisztráltak, ami 11,8 esetet jelent 100.000 lakosra. Ez közel 8%-os csökkenés 2023-hoz képest, de a szakértők hangsúlyozzák, hogy ez a visszaesés nagy eltéréseket rejt a szubregiók között, és tükrözheti a jelentések késlekedését is, nem csupán a terjedés valódi csökkenését. Az EU/EGT területén 24.164 diagnózist jelentettek, ami 5,3 esetet jelent 100.000 lakosra, 14,5%-os csökkenéssel 2015-höz képest.

Az adatok mögött azonban két figyelmeztető jelzés áll: a késlekedett diagnózisok rendkívül magas aránya és a HIV-vel élő emberek egyre növekvő száma, akik nem tudják, hogy fertőzöttek. A jelentés szerint a WHO Európai Régiójában diagnosztizált emberek 54%-ának a diagnózis idején a CD4-sejtszáma 350/mm³ alatt volt, ami évek óta fennálló fertőzésre utal. Az EU/EGT területén a diagnózisok közel 48%-át késlekedett állapotban állapították meg, és körülbelül egyharmaduk már előrehaladott fertőzéssel rendelkezett, CD4-sejtszámmal 200/mm³ alatt. 2024-ben 7.161 AIDS-diagnózist jelentettek 43 régiós országban, de a szerzők figyelmeztetnek, hogy a jelentések alulbecslése és a halálesetek regisztrálásának késlekedése eltakarhatja a betegség valódi terheit.

A globális becslésekkel összehasonlítva az adatok azt mutatják, hogy az Európai Régió egészében évente több ember fertőződik meg HIV-vel, mint ahányan diagnosztizálják, ami a diagnosztizálatlan HIV-vel élő emberek számának növekedését jelzi. A helyzet különösen problémás a régió keleti részén, ahol a fertőzési arányok a legmagasabbak, és a teszteléshez és kezeléshez való hozzáférés egyenlőtlen marad. Ezzel szemben az EU/EGT területén a bejelentett diagnózisok száma kissé meghaladja az új fertőzések becsült számát, ami viszonylag jobb teljesítményt jelez a diagnosztizálásban, de nem oldja meg a rendszerből kívül maradó emberek problémáját.

A földrajzi eltérések továbbra is nagyon hangsúlyosak. A WHO Európai Régiójában a diagnózis aránya 2024-ben 27,2 eset volt 100.000 lakosra, ami körülbelül ötször magasabb, mint nyugaton és középen, ahol az értékek körülbelül 5-6 esetet jelentenek 100.000 lakosra. A fertőzés módjainak struktúrája is jelentősen eltér. Az egész régióban a megismert fertőzési módok körülbelül 70%-a heteroszexuális kapcsolatra vezethető vissza, míg a férfiak közötti szex körülbelül 15%-ot, az intravénás drogfogyasztás körülbelül 14%-ot képvisel. Az EU/EGT területén a dinamika megfordult: a férfiak közötti szex továbbra is a fő fertőzési mód, a diagnosztizált esetek 48,3%-ával, míg a heteroszexuális terjedés körülbelül 45,7%-ra nőtt, különösen a nők és a migránsok körében.

A jelentés hangsúlyozza a migránsok szerepét az európai HIV-járványban. 2024-ben a régió diagnózisainak közel 30%-át olyan személyeknél regisztrálták, akik más országban születtek, a nyugati kontinensen még magasabb arányokkal. Az EU/EGT területén a HIV-vel diagnosztizált, ismert származású emberek 55,7%-a migráns volt; közülük 32,2% Szaharától délre fekvő Afrikából, 26,4% Közép- és Kelet-Európából, 24,4% pedig Latin-Amerikából és a Karib-térségből származott. Az ECDC és a WHO figyelmeztet, hogy sok esetben a fertőzés a migráció után következik be, és a nyelvi akadályok, a bizonytalan jogi státusz, a biztosítás hiánya és a megbélyegzéstől való félelem korlátozza a teszteléshez és ellátáshoz való hozzáférést.

A késlekedett diagnózis különösen gyakori a heteroszexuális úton fertőzött, intravénás drogot fogyasztó és idősebb felnőttek körében. 2024-ben a heteroszexuális férfiak több mint 60%-át diagnosztizálták 350/mm³ alatti CD4-sejtszámmal, és hasonló arányokat regisztráltak az intravénás drogfogyasztók és az 50 év feletti személyek körében. Ezzel szemben a férfiak közötti szexuális kapcsolatokban részt vevő férfiak a legkisebb késlekedett diagnózis arányt mutatják, körülbelül 39-41%-ot, ami a tudatosság magasabb szintjét és a szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést tükrözi ebben a kategóriában.

A közös nyilatkozatban az ECDC és a WHO figyelmeztet, hogy ezek a hiányosságok veszélyeztetik a célt, hogy 2030-ig megszüntessék az AIDS-t, mint közegészségügyi fenyegetést. „Az EU/EGT területén a diagnózisok közel fele késlekedve történik. Sürgősen innoválnunk kell a tesztelési stratégiákban, bővítenünk kell a közösségi tesztelést és az öntesztelést, és biztosítanunk kell a gyors kapcsolatot az ellátási szolgáltatásokkal. Az AIDS-t csak akkor tudjuk megszüntetni, ha az emberek ismerik a státuszukat” – mondta az ECDC igazgatója, Dr. Pamela Rendi-Wagner. A WHO európai regionális igazgatója, Dr. Hans Kluge a helyzetet a diagnosztizálatlan emberek „csendes válságának” nevezte, amely táplálja a terjedést, és amelyet a megbélyegzés és a diszkrimináció fokoz.

Annak ellenére, hogy a diagnózisok aránya csökken, és előrelépések történtek az antiretrovirális kezelés kiterjesztésében, a jelentés szerzői hangsúlyozzák, hogy a tesztelés felgyorsítása továbbra is az egyetlen módja a „láthatatlan szakadék” áthidalásának a valós fertőzések és a diagnosztizált esetek között. A javaslatok között szerepel a tesztelés integrálása az alapellátásba, a sürgősségi szolgáltatásokba és a prenatális ellátásba, az öntesztelés és a közösségi tesztelés bővítése, a tüneti tesztelés alkalmazása – például más szexuális úton terjedő fertőzések vagy tuberkulózis esetén – és a diagnózishoz való hozzáférést gátló pénzügyi és adminisztratív akadályok eltávolítása.

A jelentés azt mutatja, hogy több mint 3,2 millió ember él HIV-vel a WHO Európai Régiójában, és körülbelül 63%-uk antiretrovirális kezelés alatt áll. Az EU/EGT területén becslések szerint a fertőzött emberek egynegyede nem ismeri a státuszát. A szakértők szerint a 95-95-95 célok eléréséhez és a járvány megállításához a tesztelésnek szokásos gyakorlattá kell válnia, és a központi üzenetnek világosnak kell lennie: a korai diagnózis nem privilégium, hanem a hosszú és egészséges élet feltétele – és a vírus terjedésének megállításának kulcsa.

https://2eu.brussels/articol/stiri/europa-se-confrunta-cu-o-criza-hiv-ascunsa-peste-jumatate-dintre-diagnostice-sunt-depistate-tarziu