Andrei Pleșu: A demokráciáról. Jegyzetek a „Noua Europă” Kollégiumból

Idős korban a reflexió elkerülhetetlenül az archiválás egyik fajtájává válik. Jó ideje tehát egész fiókoknyi, tematikusan és kronologikusan rendezett, sokszínű dossziét lapozgatok, és időnként kísértést érzek, hogy megosszam őket olvasóimmal is. Íme például néhány jegyzet, amelyet szorgalmasan írtam a „Noua Europă” Kollégium szemináriumain, ösztöndíjasainak előadásait hallgatva. Tegnap demokráciáról szóló feljegyzésekre bukkantam, amelyeket Cristian Preda vetett fel valamikor 1998–99-ben, amikor abban a szerencsében volt részem, hogy csapatunk tagjaként üdvözölhettem. Az alábbiakban közreadok néhányat azok közül, amelyeket előadása alatt szorgalmasan és csodálattal jegyeztem fel.

● A demokrácia forrásait általában a régi görögöknél keressük, akik valójában inkább megvetették azt. Lásd Platón „esztétizáló civizmusát”, aki szerint a demokrácia az eszmék egyfajta „tarkabarkasága”. Meghatározásainak későbbi története mintha igazolná őt. Von Mises számára például a fogalom libertárius, Pierre Manent számára konzervatív, Karl Popper számára pedig szociáldemokrata összetevőt hordoz... A filozófusok „lelkesedése” a demokrácia iránt (Spinoza volt az első rendszeres támogatója) azzal fenyeget, hogy csökkenti annak hitelességét.

● A demokrácia „mindenkihez vezető út”. Tocqueville a fogalom útját követi az alapító tudós értekezéstől (Machiavelli) a szavazólap egyszerű bürokráciájáig...

● A demokráciának van egyfajta „egalitarizmusa” is, a közösségi gondolkodás egyetemessé tétele. A közösségi döntéshozatalban mindenki szakértő. Alapja: az akarat egyetemessé tétele. Azok számának növekedése, akik strukturálisan felkészültek arra, hogy meghatározzák és gyakorlatba ültessék az optimális közösségi rend elvét.

● A liberális demokrácia modern támasza: az elmélet politikai szerepének növekedése. A szöveg (= ideológia) módszertani elválasztása a cselekvéstől, ugyanakkor a „tervtől”, a „programtól”, az „elvtől” a tetthez, a közösségi cselekvéshez való koherens átmenet. A demokrácia mint átmenet a „filozófus polgártól” a felelős polgárig...

● A monarchia az érett férfi, a bölcs öregember metaforája. A demokrácia inkább a dinamikus, bátor fiatalemberrel, a földi paradicsom légkörét jelentő nővel, sőt a menny emlékeként vagy előérzeteként megjelenő gyermekkel koherens...

● A demokrácia mint egy „viszonylag” tökéletlen világ immanens megoldása. Ez a közjó, amennyire egy „bukott” világban lehetséges.

● Von Mises Locke-ra hivatkozva: a demokrácia a szabad piac elővételezése. (Humor: úgy választani meg a kormányzókat, ahogyan a piacon kiválasztod kedvenc gyümölcseidet. Kétséges következmények: mégsem létezik az ízlés, az emésztés, valamint a társadalmi és szakmai szükségletek valamiféle „egyetemessége”. Kockázatos a világot piacként elgondolni... Ráadásul a filozófia nem a világról, hanem a Létről szól. Nem szabad összekeverni a szerepeket.)

● A demokrácia kockázatos változatában az, amit Ortega y Gasset a „Tömegember” túlsúlyának, a mennyiségnek a szakértelemmel szembeni, gyakran vitatható tekintélyének tartott. Másfelől ki és hogyan garantálhatná a magányos döntéshozó megcáfolhatatlan „kiválóságát”? Mindent egybevetve azonban a „totalitárius” demokrácia kockázatait részesítjük előnyben az idolizált totalitarizmus kisiklásaival szemben...

U.i. Cristian Preda iránti nagyrabecsülésem nem képezheti alku tárgyát. Ismerem politikai és hermeneutikai tetteit, és valahányszor jelen van a nyilvános vitában, örülök neki. Nem garantálom, hogy a fent reprodukált jegyzetek száz százalékban neki tulajdoníthatók. Lehet, hogy akadnak közöttük saját, párhuzamos reakcióim vagy reflexióim is. De mindenesetre ő a forrásuk. Ha a neve alatt saját kisiklásaimat is neki tulajdonítottam, bocsánatát kérem!

https://www.dilema.ro/situatiunea/notite-de-la-colegiul-noua-europa