Vissza az oktatási központhoz
Amit, amit az utóbbi napokban a közvéleményben láttam – természetesen a felmérésekben, hiszen nincs kristálygömbünk – egy régi viccre emlékeztet, nem tudom mennyire sikerült, de nagyon jól illeszkedik ahhoz, ami mostanában történik az országunkban.
Gyakorlatilag arról van szó, hogy van egy olyan forgatókönyv, hogy van egy jó hírünk és egy rossz hírünk. "A jó hír az, hogy megváltoztatjátok a szavazataitokat. A rossz hír az, hogy egymás között változtatjátok meg őket." Az utolsó INSCOP számok azt mondják, hogy a románok fele újonnan alapított pártra szavazna. Ezután, nem sokkal korábban, ugyanaz az INSCOP tanulmány 40-41%-ra mutatta az AUR-t, a PSD-t 18 körüli, a PNL-t 15 körüli, az USR-t pedig 12%-ra stb. Az utóbbi hónapokban itt sokat beszéltünk ennek a hierarchiának a motivációiról, valamint a 2024-es és 2025-ös választások eredményeiről. Nem ismételjük meg az érvelést.
Végső soron minden a kérdésre redukálódik: "mi az új párt?" Ha a politikai osztály iránti csalódás és a szükség a megváltóra látszólag véglegesen válságba sodorta a két nagy hagyományos pártot (itt a PSD-re és a PNL-re gondolok, természetesen), akkor meg kell értenünk, hogy a új párt alatt a közönség az AUR-t, egy esetleges másik szuverenista pártot vagy egyszerűen egy másik pártot ért, ami eltér a most létezőktől? A szuverenizmus úgy tűnik, hogy már egy ideje sok román nyelvén beszél, de nem a doktrína a kulcs ennek a jelenségnek a megértéséhez, hanem inkább az ilyen típusú pártok kommunikációja, amely képes megragadni a különböző emberek elégedetlenségét és kudarcait. De most ez a választási szint már foglalt. Tehát mi lehetne egy másik új párt?
A politikai embernek ígérnie kell és hitelesnek kell lennie, amikor ígér. És inspirálnia kell a közönség bizalmát. Jelenleg a hagyományos pártjaink nem tűnnek úgy, hogy ilyen valami lenne a birtokukban, vagyis karizmatikus dobosok (kommunikátorok), akiknek megvan a potenciáljuk, hogy ugyanilyen típusú vezetőkké váljanak.
Végül is, a kérdés, ami ezer pontot ér, tehát más: képesek-e más pártok, újjak, olyan vezetőkkel megjelenni, akik készen állnak arra, hogy meggyújtsák a közönség képzeletét? Beszélünk a vezetőkről. Az ötletekkel már tisztáztuk magunkat.
Általában, mind a választások során, mind azokon kívül, minden párt méri a bizalmat különböző személyek iránt, akiket szándékoznak nekünk csomagolni politikai funkciókra jelöltként. És legyünk komolyak, a mainstream pártok válsága nem ideológiai. Ez egy humán erőforrás válság. Zárjuk a beszélgetést egy viccel, ami híres a politikai tanácsadásban: ha a párt nem működik jól, cseréld le a jelölteket, ne a doktrínát. Ami meglep, az a nagy pártok képtelensége, hogy politikai személyiségeket hozzanak létre, akik a közönség számára vonzóak, természetesen a mai kommunikációs körülményekhez alkalmazkodva. Innen ered a választók vágya, hogy új pártokat lássanak. Mert a régi pártokban olyan szervezeti struktúrákat látnak, amelyek megrekedtek, és humán erőforrás szinten, nem feltétlenül ideológiailag.
