A memória, amely mozog. Hogyan próbálja az EU megmenteni a tánc láthatatlan örökségét

Az Európai Unió által finanszírozott projekt megpróbálja helyreállítani a kortárs tánc emlékét, egy olyan kulturális örökséget, amely eltűnik a testekkel, amelyek hordozzák azt.

Amikor egy táncos utoljára elhagyja a színpadot, munkája gyakran vele együtt eltűnik. A zenével, irodalommal vagy festészettel ellentétben a kortárs táncnak nincs univerzális partitúrája és stabil archíválási rendszere. Örökségének nagy része csak azok emlékezetében és a létrehozók testében marad fenn.

Röviden

A kortárs tánc gyengén van képviselve a klasszikus örökségpolitikákban

Az EU finanszírozza a táncarchívumok feltérképezését egy kutatási projekt keretében

A táncosok „élő archívumait” örökségi forrásként kezelik

A projekt célja az európai művészi emlékezet eltűnésének megelőzése

Az e törékeny örökség eltűnésének megakadályozására az Európai Unió által finanszírozott kutatási projekt, a DanceMap, azt javasolja, hogy térképezzék fel a kortárs európai tánc örökségét. Ahelyett, hogy központosított archívumot hoznának létre, a kutatók információkat gyűjtenek arról, hogy ez az emlékezet már milyen formákban létezik, az intézményi archívumoktól és magángyűjteményektől kezdve a táncosok testében megőrzött tudásig.

A kezdeményezés közvetlen kritikán alapul, amely a kulturális örökség Európában való meghatározásának módját célozza. A legtöbb tagállamban a közpénzek az örökség számára épületekre, múzeumokra és kéziratokra fordítódnak, míg a performatív művészetek szinte láthatatlanok a nemzeti költségvetésekben. A tánc, mint olyan művészeti forma, amely csak a teljesítmény pillanatában létezik, ritkán kerül örökségként kezelésre.

A projektben részt vevő kutatók hangsúlyozzák, hogy ez a hiányzó elismerés hosszú távú következményekkel jár. Archívumok és intézményi emlékezet nélkül a művek eltűnnek a táncosok visszavonulásával vagy a koreográfusok halálával, és az új generációk kockázatot vállalnak, hogy már felfedezett stílusokat és művészi nyelveket ismételnek meg, azt gondolva, hogy ők találják ki őket.

A projekt középpontjában az „élő archívum” ötlete áll. Interjúk, szóbeli kutatás és mozgásban lévő dokumentáció révén a táncosokat a kulturális örökség közvetlen hordozóiként kezelik. Egyes esetekben a koreográfiai munkák nem azért léteznek tovább, mert tökéletesen archíválták őket, hanem mert az előadók úgy döntöttek, hogy aktívan megőrzik őket, vállalva a művészi emlékezet őrzőinek szerepét.

A DanceMap az Horizon Europe keretében, az EU kutatási és innovációs programja által finanszírozott projekt, amely a kultúrára vonatkozó nézőpont megváltozását tükrözi. A táncot nemcsak művészi kifejezésként, hanem tudás- és kollektív emlékezetformaként is kezelik. A projekt egy szélesebb kérdést vet fel az európai kulturális politikák számára: mi történik azzal az örökséggel, amely nem állítható ki egy múzeumban, és hogyan védhető meg egy olyan rendszerben, amely az objektumok, nem pedig a létező élmények köré épül.

https://2eu.brussels/ro/stiri/memoria-care-se-misca-cum-incearca-ue-sa-salveze-patrimoniul-invizibil-al-dansului