Mit tartogat számunkra a PISA?

A OECD bejelentése a jövőbeli PISA tesztekről olyan morális szeizmográfként kellene működjön: nem azért, hogy megijesszen minket, hanem hogy felelőssé tegyen minket.

Olvasok egy hírt arról, hogy néhány év múlva a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a PISA teszteken keresztül a média- és mesterséges intelligencia használati kompetenciákat is tesztelni fogja. Ezek azok a tesztek, ahogy mindenki tudja, amelyekkel Románia az utóbbi években katasztrofális eredményeket ért el, amelyek viszont számos belső vád alapját képezték a tanítási rendszer hatékonyságának, illetve a tanároknak a kritikájára.

Mennyire vagyunk felkészülve ezen a téren, ez a természetes kérdés, amit fel kell tennünk magunknak. Az egyszerű válasz az, hogy szinte egyáltalán nem vagyunk felkészülve. Ezt mondom, mint aki már jó néhány éve foglalkozik a médiaoktatással. Nemrégiben fejeztem be egy újabb tanárképző sorozatot, amely a tanárok tanítási kompetenciáinak fejlesztésére és a médiaoktatás, valamint a digitális készségek beépítésére irányult. Ez nem az első alkalom, hogy írok erről a komplex kezdeményezésről, amely az utóbbi években intézményi támogatást kapott, de még mindig messze van attól, hogy széles körben elérhető legyen.

Mi történt eddig? A kezdeményezés a Független Újságírás Központé, amely 2021 óta fejlesztett egy képzési programot. A program akkreditált, és krediteket biztosít a tanároknak, akik részt vesznek rajta. Mint oktató, elmondhatom, hogy a tanárok túlnyomó többsége a végén azt állítja, hogy ez az egyik leghasznosabb és legvonzóbb kurzus, amelyet valaha elvégeztek. Számtalan ilyen visszajelzés érkezett. Támogatjuk a tanárokat, hogy ne csak egy választható médiaoktatási kurzust tanítsanak, hanem hogy beépítsenek médiaoktatási elemeket az általuk tanított tantárgyakba. Például: amikor Mihail Sadoveanu Baltagul című művét tanítod, be lehet vezetni a digitális lábnyom fogalmát, összekapcsolva azt az összes nyommal, amelyet Nechifor Lipan hagy az útján, és amely alapján Vitoria felépíti a nyomozói tevékenységét. Ennek ellenére a kurzust eddig elvégző tanárok száma még mindig alacsony országos szinten, és azok közül, akik befejezték, egyesek valószínűleg már nem érdeklődnek, hogy alkalmazzák az osztályban, amit tanultak.

Mi történt még? Készült egy program egy választható kurzusra, Digitális oktatás és média készségek, amelyet miniszteri rendelet alapján hagytak jóvá, és amelyet a XI. és XII. osztályokban lehet tanítani, valamint egy Tanári útmutató ehhez a választható kurzushoz. Jelenleg folyamatban van egy választható kurzus a gimnázium számára, valamint egy gimnáziumi tankönyv, a Független Újságírás Központ támogatásával.

Még két dolgot említek: a középiskolai kerettantervekben bevezették, igaz, csak a pedagógiai profilban, a médiaoktatást kötelező tantárgyként, és a román nyelv és irodalom tantárgy leírása kötelező médiaoktatási egységeket tartalmaz, a retorika, szónoklás, nyelvtan elemei mellett. Ez azt jelenti, hogy mind a tanterveknek, mind a tankönyveknek figyelembe kell venniük ezt!

Ezeket mondva, miért mondom, hogy még mindig nem vagyunk felkészülve? Először is, mert ezek a kezdeményezések, amelyeket felsoroltam, nem terjednek ki az egész rendszerre. Mielőtt minden tanár felkészülne arra, hogy legalább a médiaoktatást beépítse, még időnek kell eltelnie.

Másodszor, mert a dokumentumok, miniszteri rendeletek és jó szándékok mellett a rendszer még mindig hajlamos arra, hogy csak akkor reagáljon, amikor hátrányos helyzetbe kerül: egy válság, egy botrány, egy gyenge eredmény egy nemzetközi teszten. De a média- és digitális kompetenciákat nem lehet reakcióval fejleszteni, hanem építéssel. Ezek folyamatosan változó területek, rugalmasságot, folyamatos frissítést és pedagógiai bátorságot igényelnek.

Ezért a OECD bejelentése a jövőbeli PISA tesztekről olyan morális szeizmográfként kellene működjön: nem azért, hogy megijesszen minket, hanem hogy felelőssé tegyen minket. Hogy megértsük, hogy a média- és digitális írástudás nem egy divat, és nem egy plusz tantárgy, hanem a tanulás túlélésének feltétele. Ha nem akarjuk, hogy újra „katasztrofális” eredményekkel lepjenek meg minket, akkor el kell kezdenünk meglepni magunkat következetességgel, valódi tanulással és azzal a felelősséggel, hogy ne halogassuk azt, ami tegnap szükséges volt.

Horia Corcheș író és román nyelv és irodalom tanár. Legutóbbi megjelent könyve: O rochiță galbenă, ca o lămâie bine coaptă, Polirom Kiadó, 2022.

https://www.dilema.ro/pe-ce-lume-traim/ce-ne-mai-pregateste-pisa