Pazarló ember, takarékos ember...

Október vége, amely éppen elmúlt, hozta a legújabb kiadását az Energiabiztonsági Barométernek, amelyet rendszeresen készítenek az INSCOP által gyűjtött és elemzett adatok segítségével. A projekt hosszú élettartama már lehetővé teszi a különböző összehasonlításokat, és kiemeli azokat a tendenciákat, amelyek megértése sok meglepetéstől megóvhat minket, mert, ahogy mondani szokták, egy dolog az energiapiac, egy másik a fogyasztó megértése ezzel kapcsolatban. És ez így van rendjén, hiszen ez a piac sajátos, mind technikai, mind kereskedelmi szempontból, sokkal nehezebben értékelhető, mint mások az átlagember számára, de ugyanakkor hatalmas mértékben befolyásolja őt, ami könnyen érthető okokból adódik. És aki nem hiszi, nézze meg az elmúlt öt év számláit, és mondja el, mit tapasztal velük kapcsolatban...

A 2021-es energiapiac liberalizálása Romániában egy árplafonozási rendszerrel érkezett, amely a fogyasztáson alapult. A sokk, mind pszichológiai, mind pénzügyi enyhítése érdekében, és valószínűleg azért, hogy a plafonozás könnyebben alkalmazható legyen... Egy társadalmi indokolt segítség nyilvánvaló volt. Az a hipotézis, hogy ha túlléped a plafont, pazarló vagy, és tönkre akarod tenni a bolygót, alapvetően egy kis félreértésen alapul, miszerint sok vidéki területen nálunk inkább van áram, mint gáz, például, de figyelmen kívül hagyja azt az elképzelést, hogy civilizáltabb lenne az áramfogyasztást ösztönözni a gáz, fa stb. kárára. Mindazonáltal, aki tanulmányozta a Bizottság és az Európai Parlament dokumentumait, tudta, hogy a liberalizálás várható volt, és ez egy olyan politika volt, amelyben az Unió hitt, hogy elérhető energiát fog hozni, tisztességes árakon és egyre "zöldebb" módon. Természetesen várható volt, hogy időbe telik, amíg a piac beáll, és meg kell beszélni, hogy a szakértők számítottak-e ilyen nagy és hirtelen áremelkedésre egy olyan piacon, ahol már az elejétől fogva volt elég szolgáltató (de a komikus körülmények között, amelyekben a termelők és az infrastruktúra olyan volt, ahogy évek óta ismertük).

A villamosenergia árának plafonozása, a nálunk működő különböző rendszerek révén, azzal az elképzeléssel működött, hogy a "pazarló" nagyfogyasztást szankcionálja. Nem a legfényesebb paradigma, főleg, hogy nem volt összekapcsolva a fogyasztó jövedelmével kapcsolatos megítéléssel. Röviden, ha volt egy házad, amely teljesen elektromos (bojler, fűtés, szivattyú a kúthoz, elektromos tűzhely), mert nem volt folyóvíz, gáz és fűtés fával vagy valami hasonló, akkor, ahogy mondtuk, te lettél a "pazarló", aki tönkreteszi a bolygót, míg valaki másnak lehetett plafonozása gázra és villamos energiára is, mert mindkét forrás jelenléte csökkentette mindkettő fogyasztását. És ha még fát is használt, hogy "öko" legyen a végéig, akkor még jobban járt. Persze, feltehetjük a kérdést, hogy miért ösztönöztük így a gáz- és fa-fogyasztást... És hogyan csökkentjük a szennyezést, ha ezeket használjuk az elektromos áram fogyasztásának csökkentésére? Ugyanígy nyilvánvaló, hogy azokban a körülmények között, ahol az elektromosság az elsődleges energiaforrás, a gyerekes családok nagyobb fogyasztással rendelkeznek, mint a gyermektelenek stb. Tehát milyen fogyasztást "büntettünk"?

A tény az, hogy a legtöbb háztartás számára a nagy liberalizálás (2021 és 2022) csupán egy pillanatnyi izgalom volt, nem valós költség, és inkább az év közepén vált láthatóvá, amikor eltűnt az árplafonozási rendszer.

Összességében a románok 64%-a, a hivatkozott barométer szerint, nem örül az árplafonozás eltűnésének. Másrészt a románok 50%-a úgy véli, hogy az energiahordozók árának támogatását csak az alacsony jövedelműeknek kellene biztosítani (a leggyakrabban választott válasz), nem mindenkinek. Természetesen nem feltétlenül ugyanazok a válaszadók az első és a második esetben, de a fedés nagy. Ne felejtsük el, hogy 49% a románoknak értékeli az állam eddig tett intézkedéseit az energiahordozók árának plafonozására, a ugyanazon barométer szerint, és egynegyedük úgy véli, hogy nem normális, hogy ne legyen semmilyen plafonozás. A tanulság? Nem minden villamosenergia-fogyasztás pazarlás, és ugyanakkor a kisebb villamosenergia-fogyasztás nem fenntarthatóság, ha azt fával vagy gázzal párosítják, hogy beleférjünk a plafonokba. Ráadásul nálunk a fogyasztót nem helyezték valóban abba a helyzetbe, hogy megértse a vitát, amelynek szembe kellett volna állítania a társadalmi alapú plafonozást a fogyasztott energia mennyiségén alapulóval. A liberalizálás, mint annyiszor 1990 után, drágulást hozott, és semmi mást, a plafonozás egy mentőcsalás volt, és az állam zavarban volt, amikor megpróbálta kezelni a két politikát – a profilpiac liberalizálását és az energiahordozók árának plafonozását a fogyasztók számára. Legalábbis ezt értették.