A hibrid háború az utcákra került – Romániának sürgősen szüksége van egy gyors reagálási központra. Most!

„Francia decapitálja Vidrarut. Románia erőforrásait külföldi profitért lopják el.” Ebből az alkalomból online egy valódi dezinformációs kampány indult. Néhány internetező azt írta, hogy a franciák kiürítik a vizet, hogy rátaláljanak a tó fenekén lévő aranyra. Egy másik videóban, amelyet szintén mesterséges intelligencia segítségével készítettek, azt mutatják, hogy a Vidraru gátat lebontották. Aki a filmet közzétette, azt írja, hogy a víz pusztít. A bejegyzés célja, hogy félelmet keltsen az emberek körében. Párhuzamosan a TikTok-on ezrek videói jelentek meg, amelyekben névtelen felhasználók biztosan hirdették: „Szeptembertől háborúba lépünk Ukrajnáért.” Egy másik vonalon egy álkutatói konferencia a Covid-19-ről „szakértőket” gyűjtött össze, akik a vakcinákról mint biológiai fegyverekről, a nanotechnológiáról mint a kognitív háború eszközéről és a mesterséges intelligenciáról mint az emberi lények inváziójáról beszéltek.

Első pillantásra ezek a narratívák szétszórtnak és abszurdnak tűnnek. Valójában egy kifinomult dezinformációs architektúra részei, amely nemcsak hazugságokat kíván terjeszteni, hanem párhuzamos, pszichológiailag koherens valóságot épít, amelyben a demokrácia delegitimálódik, az intézmények korruptak vagy foglyok, és a megváltás csak egy radikális, antiszisztémás vezetőtől érkezhet. Ez az alternatív valóság nem a véletlen terméke. Egy narratív hármasra épül – történelmi-mitizáló, összeesküvés-elméleti politikai és érzelmi-katasztrofális – amely, miután a közönség belsővé tette, átalakítja a társadalmi percepciót és ellenállóvá válik a tényekkel és érvekkel szemben.

A hármas első láncszeme a mitizált múlt. Romániában ez a típusú diskurzus olyan témákat emel fel, mint a „Románia, amelyet árulók tettek tönkre”, „a dákok mint tiszta és szabad nép” vagy a kommunizmus iránti nosztalgia, amelyet visszamenőleg „a nemzeti méltóság korának” alakítanak. Ezek a narratívák egy pszichológiai szükségletet elégítenek ki a megszűnt presztízs és stabilitás iránt. Identitás- és biztonságérzetet nyújtanak a múltba való projektálással, de a jelent egy keserűség terévé alakítják. Továbbá, a történelmi mítoszokat politikai mobilizációs járműként használják, mivel morális legitimitást adnak a radikálisoknak, akik „nemzeti küldetésük” folytatójának mutatkoznak. Ily módon a múlt nemcsak pszichológiai menedék, hanem ideológiai fegyver is.

A második összetevő az elitellenes összeesküvések. Ha a múlt dicsőséges volt, és a jelen lezüllött, akkor kell, hogy legyenek bűnösök. Az üzenetek Brüsszelről, amely mindent diktál, a NATO-ról, amely feláldozza Romániát, vagy a civil szervezetekről és globalistákról, akik aláássák a szuverenitást, egyszerű és vonzó magyarázatot kínálnak. A 2024-es elnökválasztási kampányban ezeket a narratívákat a TikTok algoritmusai és a hamis vagy koordinált fiókok hálózatai fokozták, amelyek egy fasiszta outsider-t emeltek ki, mint életképes jelöltet. Az összeesküvések által kínált ok-okozati bizonyosság egy alapvető szükségletet elégít ki: azt, hogy „ki a felelős”. Így a gyűlölet a demokratikus intézmények és a nyugati partnerek ellen irányul.

A harmadik láncszem az érzelmi válság. Riasztó üzenetek a közelgő háborúról, a kifosztott erőforrásokról, a bűnös vakcinákról félelmet, haragot és bűntudatot váltanak ki. Ez az érzelmi dimenzió elzárja a kritikai gondolkodás lehetőségét, és az egyént impulzív befogadóvá alakítja, aki hajlamos a gyors és radikális reakciókra. Az érzelmi válság katalizátor szerepet játszik: nemcsak a kollektív traumákat aktiválja, hanem lehetetlenné teszi a racionális deliberációt, és aláássa a társadalom képességét, hogy megkülönböztesse a valóságot a képzelettől. Ez az oka annak is, hogy a két masszív hibrid támadás után – az egyik a pandémia alatt, a másik a 2024. novemberi választások során – a román hatóságok továbbra is tudatlanok maradnak, alábecsülve a veszély mértékét. Ez a hanyagság néhány párt és anti-nemzeti, pro-orosz struktúrák bűnrészességével párosul, amelyek a dezinformációt politikai fegyverré alakítják az azonnali nyereség érdekében. A hatalomért folytatott hajszájukban ezek az erők nem haboznak feláldozni az állam stabilitását, és lábbal tiporni a demokratikus szuverenitást, amelyet véráldozattal nyertek meg Románia utcáin 1989 decemberében.

Együtt a három narratíva egy alternatív világot hoz létre. Románia olyan országnak tűnik, amelyet az elit árulása tönkretett, külső erők által megszállt, a összeomlás és háború küszöbén áll, ahol az egyetlen megoldás egy messiás vezető, aki „vaskezűen” irányítja Romániát. Ez a hármas nemcsak a percepció szintjén működik, hanem egy információs radikalizációs folyamatot generál. Az ilyen tartalmak passzív expozíciója fokozatosan érzelmi elköteleződéssé, majd aktív elköteleződéssé, digitális militánsággá és végül offline mobilizációvá alakul. Románia már látta, hogy a Telegram és TikTok hálózatok koordinációs központokká váltak algoritmikus aktivizmus, manipulált kommentelési kampányok és tüntetések számára.

Még súlyosabb, hogy a támadások már nem csupán verbálisak. A múlt héten online incitált egyének brutálisan támadtak meg külföldi munkásokat az utcán, jelezve a digitális retorikáról a fizikai erőszakra való áttérést. Miután ezt a viselkedést érvényesnek tekintették, a célpont könnyen kiterjeszthető: a migránsoktól a „globalistákon”, értelmiségieken, újságírókon vagy kisebbségeken át, táplálva egy olyan légkört, amely veszélyesen emlékeztet a '90-es évek Romániájára, amikor az ideológiai erőszak normává vált a közszíntéren.

Ez az eszkaláció azt mutatja, hogy a védekező módszerek már nem elegendőek. A tényellenőrzés, a platformok szabályozása vagy a médiatudatossági programok szükségesek, de továbbra is egy „whack-a-mole” játékot jelentenek: minden egyes lebuktatott hamisítványra újabb tíz jelenik meg. A támadó stratégia hiányában a kezdeményezés a manipulátorok kezében marad. A demokratikus államoknak, beleértve Romániát is, meg kell érteniük, hogy a hibrid háborút nem lehet csak késlekedő és fragmentált intézményi reakciókkal megnyerni.

Romániának szüksége van egy nemzeti gyors reagálású központra a hibrid háborúra, amely ötvözi a kiberbiztonsági, stratégiai kommunikációs, hírszerzési és civil társadalmi szakértelmet. Egy ilyen központ feladata nemcsak a dezinformációs kampányok elleni fellépés, hanem a kezdeményezés átvétele is: időben azonosítani a sebezhetőségeket, nyilvánosságra hozni a befolyásoló hálózatokat és pozitív narratívákat építeni, amelyek a valóságra építenek. Az erőszakos radikalizálódás megelőzése és a demokrácia védelme nem támaszkodhat kizárólag védekező reakciókra. Csak egy támadó stratégiával, amely képes lebontani az ellenséges műveleteket, mielőtt azok vírusossá válnának és társadalmi feszültségeket okoznának, Románia elkerülheti a stabilitás spiráljába való csúszást, amely kedvezne ellenfeleinek.

A tét nagyon magas. Ha nem állítják meg, a dezinformáció hármasa továbbra is átalakítja a román társadalmat párhuzamos közösségekké, amelyek el vannak választva a valóságtól és ellenállnak az igazságnak. És abban a pillanatban, amikor egy kritikus tömegű állampolgár egy alternatív világban él, már nem csupán az intézmények törékenységéről beszélünk, hanem a demokrácia törékenységéről is. Románia nem engedheti meg magának, hogy tovább várjon. Itt az idő, hogy áttérjen a védekezésről a támadásra, és saját gyors reagálási eszközeit építse ki, mielőtt az alternatív valóság a domináló valósággá válna.