Egy állam nem expulzálhatja egy uniós állampolgár szülőjét csupán egy titkos biztonsági értékelés alapján.

A Európai Unió Bírósága megállapította, hogy a hatóságok nem rendelhetik el egy EU-n kívüli állampolgár visszatérítését, aki uniós állampolgárokat nevel, anélkül, hogy elemeznék a családi életre gyakorolt hatásokat, a gyermekek legfőbb érdekét és azok szüleiktől való függőségét. A biztonsági szolgálatok indokolatlan értékelése nem elegendő, és a célszemélynek tudnia kell legalább a felhasznált indokok lényegét, hogy hatékonyan meg tudja támadni azokat.

Egy tagállam nem expulzálhat egy EU-n kívüli állampolgárt, aki uniós állampolgárokat nevel, csupán azért, mert egy biztonsági szolgálat kockázatnak tartja, anélkül, hogy elmagyarázná az indokokat és anélkül, hogy elemezné a család helyzetét. Az Európai Unió Bírósága a Bukla ügyben megállapította, hogy a hatóságoknak ellenőrizniük kell a visszatérítés következményeit a kiskorú gyermekekre, a szüleikkel való függőségi viszonyukra és az intézkedés arányosságára vonatkozóan.

A határozatot július 16-án hozta a harmadik tanács, és Koen Lenaerts, a Bíróság elnöke olvasta fel nyilvánosan. Az ügy egy EU-n kívüli volt profi labdarúgóról szól, aki 2005 óta Magyarországon él, magyar partnerével és két gyermekükkel, akik mindketten magyar állampolgárok.

Röviden

A hatóságoknak elemezniük kell a családi életet, a gyermekek legfőbb érdekét és a célszemély és a gyermekek közötti függőségi viszonyt, mielőtt visszatérítési döntést hoznának.

Egy titkos és indokolatlan biztonsági hatósági vélemény nem kötelezheti automatikusan a külföldi rendőrséget arra, hogy egy személyt expulzáljon anélkül, hogy egyéni értékelést és arányossági ellenőrzést végezne.

A célszemélynek tudnia kell legalább a visszatérítés és a belépési tilalom alapjául szolgáló indokok lényegét, még akkor is, ha egyes információk titkosak maradnak.

Az ügyész hozzáférése a titkos dossziéhoz nem helyettesíti a személy jogát arra, hogy megismerje a lényeges vádakat és válaszoljon az adminisztratív eljárásban vagy a bíróság előtt.

Egy nemzeti bíróságnak nem szabad alkalmaznia egy felsőbb bíróság kötelező értelmezését, ha az ellentétes az EU jogával, ahogyan azt a Bíróság értelmezte.

Az ügy akkor kezdődött, amikor PQ, a bíróság által használt fiktív név, 2020-ban letelepedési engedélyt kért Magyarországon családi helyzete alapján. 2005-ben jogszerűen lépett be az országba profi labdarúgóként, és évek óta magyar partnerével él. A pár két gyermekének magyar állampolgársága van, és az apa közösen gyakorolja a szülői hatalmat az anyával, és folyamatosan gondoskodik róluk.

A magyar Alkotmányvédelmi Hivatal egy indokolatlan, titkos információkon alapuló véleményében úgy ítélte meg, hogy a jelenléte veszélyezteti a nemzeti biztonságot. A külföldi hatóság elutasította a tartózkodási kérelmet, és később visszatérítési határozatot hozott, amelyet tíz évre szóló belépési és tartózkodási tilalom kísért.

A Magyarországon alkalmazott szabályok szerint a külföldi hatóságnak követnie kellett a biztonsági szolgálat következtetését, és nem végezhetett független elemzést a férfi személyes helyzetéről. Sem a célszemély, sem a döntést hozó hatóság nem kapott hozzáférést a biztonsági értékelés konkrét indokaihoz.

A Bíróság megállapította, hogy a nemzeti biztonsági indok létezése nem mentesíti a kötelezettséget az egyéni elemzés alól. A hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a személy valóban valós, aktuális és elég súlyos fenyegetést jelent-e, és ezt az értékelést egyensúlyba kell hozniuk a családi élethez való joggal, a gyermekek helyzetével és a kiutasítás konkrét hatásaival.

Amikor az EU-n kívüli szülő függőségi viszonyban áll egy uniós állampolgár gyermekkel, a visszatérítése ténylegesen arra kényszerítheti a gyermeket, hogy elhagyja az EU területét. Ilyen helyzetben a szülőnek származékos tartózkodási joga lehet a gyermek európai állampolgársága alapján, még akkor is, ha soha nem gyakorolta a szabad mozgás jogát egy másik tagállamban.

A hatóságoknak nem kötelező saját kezdeményezésükre minden lehetséges függőségi viszonyt megvizsgálniuk minden eljárásban. Azonban szükséges, hogy elvégezzék a szükséges ellenőrzéseket, amikor tudomásuk van a családi kapcsolatok létezéséről, és rendelkeznek olyan információkkal, amelyek arra utalnak, hogy a visszatérítés hatással lehet egy uniós állampolgár gyermekre.

Ez a kötelezettség akkor is érvényes, ha a személy nem hivatkozott kifejezetten a származékos tartózkodási jogra az adminisztratív szakaszban. Ha a családi kapcsolatok a hatóságok előtt ismertek voltak, nem kerülhetik el a helyzet vizsgálatát csak azért, mert a jogi érvet először a bíróság előtt fogalmazták meg.

A bíróknak figyelembe kell venniük azokat az információkat is, amelyek a közigazgatási döntés meghozatala után merültek fel. Egy korábbi határozat, amelyben a tartózkodást elutasították, nem zárja ki egy új értékelés lehetőségét a visszatérítési eljárásban, különösen, ha a két döntés között jelentős idő telt el, vagy a családi helyzet megváltozott.

A Bíróság elutasította azt a rendszert is, amelyben a külföldi rendőrség automatikusan alkalmaz egy indokolatlan biztonsági szolgálati véleményt. Egy ilyen vélemény csak akkor lehet kötelező, ha a szakhatóság minden releváns körülményt elemez, tiszteletben tartja az arányosságot, és elegendő indoklást ad ahhoz, hogy a döntés ellenőrizhető legyen.

A titkos információk indokolhatják a hozzáférés korlátozását a dosszié bizonyos részeihez, különösen, ha a nyilvánosságra hozatal veszélyeztetné az embereket, forrásokat vagy nyomozási módszereket. A titok azonban nem törölheti el a védelemhez való jogot. A személynek tudnia kell legalább a döntő indokok lényegét, olyan formában, amely lehetővé teszi számára, hogy válaszoljon a vádakra.

A vizsgált esetben sem a célszemély, sem az ügyvédje nem használhatta a titkos eljárásban azokat az információkat, amelyekhez esetleg hozzáférést szerezhettek volna. A Bíróság megállapította, hogy egy ilyen rendszer nem nyújt hatékony védelmet, mivel a dosszié egyszerű átnézése nem hasznos, ha az információt nem lehet felhasználni a hatóságok vagy a bíróság előtt.

A titkos dokumentumokhoz való hozzáféréssel rendelkező ügyész beavatkozása sem elegendő. Az ügyésznek nem kötelező követnie a célszemély álláspontját, és nem közölheti a döntő elemeket, így nem helyettesítheti a célszemély jogát arra, hogy megértse az indokokat és megfogalmazza a saját védelmét.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy kivételes esetekben a biztonsági hatóság akár az indokok lényegének közlését is megtagadhatja, ha ez közvetlenül és konkrétan veszélyeztetné a nemzeti biztonságot. A döntést ellenőrző bíróságnak azonban következményeket kell levonnia a nyilvánosságra hozatal megtagadásából, és nem erősítheti meg a visszatérítést olyan elemek alapján, amelyeket a célszemély nem tudott vitatni.

A bíró nem köteles saját magának titkos információkat nyilvánosságra hozni, és nem köteles engedélyezni a titkos dokumentumokhoz való hozzáférést. Mindazonáltal ellenőriznie kell a döntés jogszerűségét, és amikor a hatóságok megtagadják a nyilvánosságra hozatalt, csak azokon az indokokon és bizonyítékokon kell megvizsgálnia az ügyet, amelyek ellentmondásos módon felhasználhatók.

A határozat azt is megállapítja, hogy egy alsóbb bíróságot nem kötelezhetnek arra, hogy tiszteletben tartson egy nemzeti legfelsőbb bíróság értelmezését, ha azt az EU jogával ellentétesnek tartja. Az európai jog elsőbbségének elve megköveteli a bírótól, hogy ne alkalmazza a belső szabályt vagy a kötelező joggyakorlatot, ha az ellentétes a Bíróság által adott értelmezéssel.

A Bíróság nem döntött arról, hogy PQ-nak Magyarországon kell-e maradnia, és arról sem, hogy valóban kockázatot jelent-e a nemzeti biztonságra. A Szegedi bíróságnak kell döntenie az ügyben, elemeznie kell a családi helyzetet, és ellenőriznie kell, hogy a biztonsági indokok és az alkalmazott eljárás jogszerűen alátámasztják-e a visszatérítést és a belépési tilalmat.

https://2eu.brussels/ro/news/un-stat-nu-poate-expulza-parintele-unui-copil-cetatean-ue-doar-pe-baza-unei-evaluari-secrete-de-securitate