Az Európai Parlament erősebb fellépést követel a víz nyomásgyakorló és háborús fegyverként való használata ellen.

A Parlament Európai Külügyi Bizottsága arra kéri az Európai Uniót, hogy erősítse meg külső fellépését a víz politikai nyomásgyakorlás, kényszerítés és háború eszközeként való felhasználása ellen.

A szerdán elfogadott jelentés 47 szavazattal, 12 ellenszavazattal és 15 tartózkodással figyelmeztet, hogy a vízforrásokkal kapcsolatos nyomás egyre inkább nemcsak fejlesztési, környezeti vagy infrastrukturális, hanem nemzetközi biztonsági problémává válik.

Röviden

A Külügyi Bizottság arra kéri az Európai Uniót, hogy a vizet diplomáciai, stratégiai és biztonsági prioritásként kezelje.

Az európai parlamenti képviselők figyelmeztetnek, hogy a vizet egyre gyakrabban használják kényszerítő eszközként, politikai nyomásgyakorlásra és háborúra.

A jelentés erősebb monitoring és korai figyelmeztető képességeket kér a vízzel kapcsolatos konfliktusokhoz.

A parlamenti képviselők megfelelő finanszírozást kérnek a vízgazdálkodás számára az EU jövőbeli hosszú távú költségvetésében, beleértve a Global Europe és a Global Gateway programokat.

A szöveg hangsúlyozza a felelősséget a víz infrastruktúrájára és ellátására irányuló szándékos támadásokért a konfliktusok során.

A jelentés egy globális valóságból indul ki, amely közvetlen hatással van a stabilitásra: körülbelül 2,2 milliárd ember nem rendelkezik biztonságos ivóvízhez való hozzáféréssel, 3,5 milliárd ember nem rendelkezik biztonságosan kezelt szennyvízszolgáltatással, és körülbelül 4 milliárd ember legalább egy hónapig súlyos vízhiánnyal küzd évente.

Az európai parlamenti képviselők rámutatnak, hogy a vízforrásokkal kapcsolatos nyomást a népességnövekedés, a fenntarthatatlan ipari fejlődés, a gyenge szennyvízkezelés és a fenntarthatatlan vízhasználat táplálja. Ezek a fejlemények hozzájárulnak a vízhiányhoz, az élelmiszerbizonytalansághoz és a konfliktusokhoz.

A bizottságban elfogadott szöveg azt kéri, hogy a vízhez kapcsolódó kockázatokat jobban integrálják a konfliktusmegelőzésbe és a békefenntartási erőfeszítésekbe. Ebben a megközelítésben a vizet nemcsak természeti erőforrásként vagy humanitárius problémaként kezelik, hanem olyan tényezőként, amely fokozhatja a destabilizációt, a migrációt, az erőszakot és a regionális feszültségeket.

Leoluca Orlando, az olaszországi Zöldek/EFA európai parlamenti képviselője azt mondta, hogy a vízhez való hozzáférés emberi jog és a béke és stabilitás előfeltétele.

„A vízhez való hozzáférés emberi jog és előfeltétele a stabilitásnak és a békének” – mondta Orlando.

A jelentés egyik fő megállapítása, hogy a határokon átnyúló vízgazdálkodás továbbra is elégtelen. Bár az Egyesült Nemzetek Szervezetének 153 tagállama osztozik a határokon átnyúló vizeken, mindössze 43 érvényes megállapodás létezik.

Az európai parlamenti képviselők arra kérik az Európai Uniót, hogy támogassa a partnerországokat az ilyen megállapodások tárgyalásában és végrehajtásában. Arra érvelnek, hogy a határokon átnyúló vízgazdálkodás hatékonyabbá tétele csökkentheti a feszültségeket, elősegítheti a regionális együttműködést és támogathatja a természeti erőforrások fenntartható kezelését.

Ez a dimenzió fontos, mivel a folyók, tavak, vízgyűjtők és vízbázisok nem követik a politikai határokat. A világos szabályok hiányában a vízre nehezedő nyomás viták forrásává válhat államok, közösségek vagy régiók között.

A jelentés két példát említ a kockázatra és instabilitásra. Az első a vízinfrastruktúra oroszországi megsemmisítése Ukrajnában. A második a Közel-Keleten a vízforrások ellenőrzésében tapasztalható egyenlőtlenségek, amelyek a palesztin közösségeket érintik.

Ezekkel a példákkal a szöveg két különböző sebezhetőségi formát jelöl: a kritikus infrastruktúra közvetlen támadása háborúban és az erőforrások egyenlőtlen ellenőrzése egy hosszan tartó konfliktus és politikai feszültség kontextusában.

A jelentés erősebb európai monitoring és korai figyelmeztető képességeket kér a vízzel kapcsolatos konfliktusokhoz. Az európai parlamenti képviselők azt akarják, hogy ezeket a kockázatokat integrálják az Európai Unió Külső Tevékenységek Szolgálatának válságkezelő központjának konfliktusmegelőző rendszerébe.

Ez a javaslat azt jelentené, hogy a vízforrásokkal kapcsolatos támadásokat, az infrastruktúra rombolását, a hozzáférés korlátozását, a súlyos aszályt vagy a határokon átnyúló vízgyűjtőkkel kapcsolatos feszültségeket biztonsági mutatókként kellene nyomon követni.

Az EU külpolitikájának szempontjából egy ilyen integráció megváltoztatná a válságok értékelésének módját. Egy olyan régió, ahol nagy nyomás nehezedik a vízre, sebezhető infrastruktúrával és gyenge intézményekkel, korábban konfliktus- vagy kényszerített migrációs kockázatként kezelhető.

A jelentés a vízdiplomáciai eszközök megerősítését is kéri. Az Európai Uniónak partnerségeket, finanszírozást, technikai segítséget és diplomáciai párbeszédet kellene használnia a megállapodások, regionális mechanizmusok és adminisztratív kapacitások támogatására a partnerországokban.

A tét a megelőzés. Az európai parlamenti képviselők nemcsak a konfliktusok kitörése utáni válaszokat kérnek, hanem a víz korai kockázatelemzésbe és az Európai Unió külső eszközeibe való integrálását is.

A pénzügyi komponens ugyanolyan fontos. A jelentés megfelelő finanszírozást kér a vízgazdálkodás számára az EU jövőbeli hosszú távú költségvetésében, beleértve a Global Europe és a Global Gateway programokat.

Az európai parlamenti képviselők nagyobb EU-s beruházásokat és köz-privát partnerségeket támogatnak a vízgazdálkodás és a klímaváltozással szemben ellenálló szennyvízinfrastruktúra terén.

Különösen a törékeny és konfliktus által érintett régiókra helyezik a hangsúlyt. Az ilyen területeken a megbízható vízhez való hozzáférés csökkentheti a migráció, az erőszak és az élelmiszerbizonytalanság kockázatát.

Ez a megközelítés összekapcsolja a vizet az Európai Unió szélesebb fejlesztési és biztonsági napirendjével. A vízinfrastruktúra nemcsak technikai beruházásként jelenik meg, hanem társadalmi stabilizáló eszközként, klímaváltozással szembeni ellenállóságként és konfliktusmegelőzésként.

A Global Gateway keretében az EU arra törekszik, hogy stratégiai infrastruktúrát finanszírozzon partnerországokban. A jelentés azt javasolja, hogy a víz és a szennyvízkezelés fontosabb szerepet kapjon ezen a napirenden, különösen azokban a régiókban, ahol a víznyomás fokozhatja a meglévő feszültségeket.

A jelentés hangsúlyozza a jogi felelősséget a víz infrastruktúrájára és ellátására irányuló szándékos támadásokért konfliktushelyzetekben.

Az európai parlamenti képviselők támogatják azokat a jogi kezdeményezéseket, amelyek biztosítják az igazságosságot és a kártérítést az érintett közösségek számára. Hangsúlyozzák a nemzetközi jog megerősítésének és a megfelelő büntetőbíróságok szerepének fontosságát.

Ez a megfogalmazás releváns a civil infrastruktúra támadása vagy blokkolása során fellépő konfliktusok kontextusában. Ha a víz katonai eszközzé vagy a civil lakosság ellen irányuló nyomásgyakorlás eszközévé válik, a probléma túllép a humanitárius kereteken, és belép a súlyos nemzetközi jogsértésekért való felelősség területére.

A jelentés hangsúlyozza a regionális együttműködési mechanizmusokat, amelyeket a közös vízforrásokkal kapcsolatos viták megelőzésének és megoldásának fő eszközeként írnak le.

Ez a jogi és intézményi dimenzió alapvető fontosságú. Arbitrázs, monitoring és végrehajtási mechanizmusok nélkül a vízmegállapodások törékenyek maradhatnak, és a civil infrastruktúra továbbra is sebezhető maradhat a konfliktusok során.

Leoluca Orlando kijelentette, hogy a világ édesvízforrásainak több mint fele nemzetközi határokon halad át, és kezelésük gyakran elégtelenül szabályozott. Rámutatott a túlhasználatra, a szennyezésre, a népességnövekedésre és a klímaváltozásra, mint olyan tényezőkre, amelyek súlyos vízhiányt okoznak sok régióban, és válságokat, egyenlőtlenségeket, instabilitást, migrációt és fegyveres konfliktusokat táplálnak. „A jelentés javaslatokat fogalmaz meg a válságok és konfliktusok hosszú távú megelőzésére, és kéri a meglévő külpolitikai eszközök megerősítését és jobb integrálását” – mondta Orlando.

Az Európai Unió számára a jelentés jelzés, hogy a víz egyre inkább a kül- és biztonságpolitikába kerül. Egy olyan világban, amelyet a klímaváltozás, a városiasodás, a demográfiai nyomás és a regionális konfliktusok jellemeznek, a víz ellenőrzése befolyásolhatja az élelmiszerbiztonságot, a közegészséget, a migrációt és a politikai stabilitást.

A Parlament számára a válasznak ötvöznie kell a diplomáciát, a beruházásokat, a monitoringot, a nemzetközi jogot és a közösségek támogatását. Ebben a logikában a vízgazdálkodás az Európai Unió konfliktusmegelőző képességének és külső befolyásának részévé válik.

https://2eu.brussels/ro/stiri/parlamentul-european-cere-actiune-mai-puternica-impotriva-folosirii-apei-ca-arma-de-presiune-si-razboi