Egy elemzés, amelyet az Európai Politikai Központ készített, azt kéri, hogy az EU új arktikus stratégiája tartalmazza a biztonságot és a lehetséges orosz támadás kockázatait.

Az új sarkvidéki stratégiának, amelyet az Európai Unió 2026 őszén kíván bemutatni, a régiót a nord-európai flank biztonságának részének kell tekintenie, nem csupán a klímaváltozással kapcsolatos együttműködés, kutatás és fenntartható fejlődés területének. Ezt az Európai Politikai Központ által közzétett elemzés támogatja. A szerzők úgy vélik, hogy a 2021-ben elfogadott politika elmaradt a háború által okozott változásoktól, a hibrid fenyegetések fokozódásától, a Kínával folytatott versenytől és az amerikai részvétel csökkenésétől az európai biztonságban.

Röviden

Az Európai Politikai Központ úgy véli, hogy az EU 2021-ben elfogadott sarkvidéki politikája már nem tükrözi a biztonsági kockázatokat, a nagyhatalmak közötti versenyt és Észak-Európa infrastruktúrájának sebezhetőségeit.

A szerzők Németország figyelmeztetésére hivatkoznak, miszerint Oroszország képes lehet a NATO területének megtámadására 2029 előtt, és egy ilyen akció célba veheti a sarkvidéket, a Balti-tenger térségét, vagy mindkettőt.

A sarkvidék és a balti térség már most is infrastruktúra-szabotázsokkal, légi és tengeri incursionokkal, valamint kiber támadásokkal néz szembe, amelyeket az elemzés egy szélesebb európai sebezhetőség megnyilvánulásának tekint.

Az EU-nak fel kell készülnie a 2026–2028 közötti közvetlen kockázatokra, miközben ugyanakkor hosszú távú stratégiát kell fenntartania a klímával, a helyi közösségekkel, a gazdasággal és a regionális együttműködéssel kapcsolatban.

A sarkvidék felmelegedése, amely közel négyszer gyorsabb, mint a globális átlag, a navigációt, az erőforrásokat és a turizmust hozzáférhetőbbé teszi, és fokozza az arktikus és nem arktikus szereplők érdeklődését a régió iránt.

Az elemzést Maria Martisiute, az Európai Politikai Központ politikai elemzője, Linda Solstrand Dahlberg, a UiT – Norvégia Sarki Egyetem brüsszeli irodájának vezetője, és Tobias Etzold, az Európai Politikai Központ főtanácsadója írta alá.

A dokumentum a 2026 őszén bemutatandó új sarkvidéki stratégia előtt került közzétételre. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a felülvizsgálatnak nem csupán a meglévő prioritások egyszerű frissítésének kell lennie, mivel a régió stratégiai környezete alapvetően megváltozott a 2021-es politika elfogadása óta.

A jelenlegi európai politika célként egy békés, fenntartható és virágzó sarkvidéket ír le. Ez az irányvonal továbbra is releváns a klíma, a kutatás, a környezetvédelem, a helyi közösségek és a gazdasági együttműködés szempontjából, de az elemzés szerint már nem elegendő a katonai és hibrid kockázatok kezelésére.

A szerzők figyelmeztetéseket említenek, amelyek Európában hangzottak el Oroszország NATO területének 2029 előtti esetleges támadásának lehetőségéről. Megjegyzik, hogy egy esetleges konfliktus a sarkvidéken, a Balti-tenger térségében, vagy mindkét területen kezdődhet vagy zajlódhat.

A dokumentum nem állítja, hogy egy támadás már eldöntött vagy elkerülhetetlen. A kockázati forgatókönyvként használja az értékelést, amely alapján az EU-nak meg kell vizsgálnia felkészültségét, infrastruktúráját, képességeit és a régió államaival való együttműködést.

A sarkvidék és a balti térség együtt alkotja az európai északi flank lényeges részét. Ezek határokat, tengeri területeket, szállítási útvonalakat, energetikai és digitális infrastruktúrákat, valamint fontos területeket tartalmaznak a légi és tengeri felügyelet számára.

Fontosságukat nem csupán a földrajz határozza meg. Az északi infrastruktúra összeköti az európai államokat egymással és Észak-Amerikával, támogatja a kommunikációt, az energia- és áruszállítást, és lehetővé teszi a polgári és katonai tevékenységek lebonyolítását.

Az elemzés említi az infrastruktúra szabotázsait, a légi és tengeri incursionokat, valamint a kiber támadásokat a már meglévő fenyegetések között. Ezek az incidensek kábeleket, csöveket, navigációs rendszereket, kommunikációkat, kikötőket, energetikai létesítményeket és más, a gazdaság és a biztonság működéséhez szükséges szolgáltatásokat érinthetnek.

Egy sarkvidéki vagy balti infrastruktúrára irányuló incidens nem feltétlenül marad helyi probléma. Az energia-, digitális vagy szállítási kapcsolat megszakítása több államban is hatással lehet, és koordinált választ igényelhet a polgári, katonai hatóságok és magánszereplők között.

A szerzők ezeket a sebezhetőségeket egy hosszabb időszak alatt felhalmozódott politikai-militáris gyengeség részének tekintik. Európa a védekezési képességek újjáépítésébe kezdett egy olyan időszakban, amikor a fenyegetések és a stratégiai verseny már előrehaladott állapotban voltak.

Oroszország háborúja Ukrajna ellen az egyik fő oka a biztonsági környezet megváltozásának. Az elemzés egy szélesebb konfliktus keretein belül helyezi el, amely hibrid műveleteket is magában foglal az Európai Unió és a NATO ellen.

A hibrid fenyegetések katonai nyomást kombinálhatnak informatikai támadásokkal, szabotázzsal, információmanipulációval, infrastruktúrára gyakorolt beavatkozással és más olyan akciókkal, amelyek a hagyományos katonai támadás küszöbe alatt maradnak.

Ez a környezet bonyolítja a felelősség megállapítását és a válasz kiválasztását. Egy megsérült kábel, a navigáció zavarai vagy egy informatikai támadás gyorsan megkövetelheti az ok, a szerző és a szándék megállapítását, miközben a sérült szolgáltatásokat gyorsan helyre kell állítani.

Oroszország jelentős földrajzi és katonai jelenlétet tart fenn a sarkvidéken. A régió fontos az orosz terület védelme, a tengeri hozzáférés, az erőforrások és a szállítási útvonalak szempontjából, amelyek egyre hozzáférhetőbbé válnak a változó éghajlati viszonyok mellett.

Az elemzés a Kína sarkvidéki régió iránti növekvő érdeklődését is tartalmazza. Kína nem sarkvidéki állam, de lehetőségeket keres a kutatás, a navigáció, az infrastruktúra, az erőforrások és a régió fejlődését irányító szabályok befolyásolására.

A nem sarkvidéki szereplők jelenléte nem automatikusan katonai fenyegetésként jelenik meg. Ugyanakkor fokozza a hozzáférés, a befolyás, a befektetések és a szabványok megállapításáért folytatott versenyt az útvonalak, technológiák és erőforrások kiaknázása terén.

Másik elem a amerikai részvétel csökkenése az európai biztonság egyes összetevőiben. A szerzők javasolják, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy egy olyan környezetben működjön, ahol nem feltételezheti, hogy az Egyesült Államok mindig átveszi a kezdeményezést vagy a költségek legnagyobb részét.

Ez nem jelenti a NATO helyettesítését vagy az európai biztonság elválasztását a transzatlanti partnerségtől. Az elemzés erősebb európai hozzájárulást és az EU nagyobb képességét kéri, hogy felhasználja a hatáskörébe tartozó eszközöket.

Az EU-nak nincsenek olyan katonai hatáskörei, mint a NATO-nak, de rendelkezik hatáskörökkel az infrastruktúra, a szállítás, az energia, a kommunikáció, a űr, a kutatás, a befektetések, a polgári védelem, a kiberbiztonság és az iparpolitikák terén.

Egy biztonságra orientált sarkvidéki stratégia összekapcsolhatja ezeket a területeket. Például egy kikötő vagy kábel védelme beruházásokat, technikai szabványokat, felügyeletet, információcserét, javítási kapacitást és koordinációt igényelhet a védelmi hatóságokkal.

Az elemzés címe, „A tengertől az űrig”, tükrözi a védendő környezet nagyságát. A sarkvidék biztonsága a tengeri területekre és a szárazföldi infrastruktúrára vonatkozik, de a kommunikáció, a Föld megfigyelése, a meteorológia és a navigáció szempontjából is függ a műholdaktól.

A térbeli rendszerek képesek az jégváltozások, a hajók mozgása, meteorológiai jelenségek és az infrastruktúra romlásának azonosítására. Ezek hozzájárulhatnak a szokatlan tevékenységek észleléséhez és a kommunikációk fenntartásához olyan területeken, ahol a földi hálózatok korlátozottak.

A műholdakra való támaszkodás saját sebezhetőségeket teremt. A jelek zavarhatók vagy hamisíthatók, és a rendszerek és földi állomások kibertámadások vagy más ellenséges műveletek áldozataivá válhatnak.

A közzétett dokumentum nem részletezi a tenger, levegő, szárazföldi és űrbeli területekre vonatkozóan javasolt intézkedéseket. A központi ajánlás az, hogy az EU ezeket az összetevőket egy összekapcsolt stratégiai környezet részeként kezelje.

A klímaváltozás a második fő tényező. A sarkvidék közel négyszer gyorsabban melegszik, mint a globális átlag, és a környezeti feltételek megváltozása átalakítja az ökoszisztémákat és az emberi tevékenységet.

A jég csökkenése bizonyos tengeri útvonalakat hosszabb ideig hozzáférhetővé tehet, és megkönnyítheti az erőforrásokhoz, a turizmushoz és új gazdasági tevékenységekhez való hozzáférést. Ez a fejlődés államok, vállalatok és befektetők érdeklődését vonzza.

A nagyobb hozzáférhetőség nem jelenti azt, hogy a navigáció a sarkvidéken egyszerűvé vagy kockázatmentessé válik. Az időjárási viszonyok, a jég, a távolságok, az infrastruktúra hiánya és a mentési beavatkozások nehézségei továbbra is korlátozzák a műveleteket.

A forgalom növekedése fokozhatja a felügyelet, a keresés és mentés, a kommunikáció, a környezetvédelem és a balesetekre való reagálás iránti igényt. Egy elszigetelt területen történt incidens speciális erőforrásokat és több állam együttműködését igényelheti.

A könnyebb hozzáférés az erőforrásokhoz fokozhatja a gazdasági és politikai érdeklődést. Az elemzés azonban hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás eddig közvetlenül nem okozott sarkvidéki konfliktusokat az erőforrások, víz, terület vagy határok körül, és nem tekinthető a jelenlegi geopolitikai feszültségek fő okának.

A klíma inkább egy olyan tényező, amely felerősíti a meglévő kockázatokat. Megváltoztatja a régióhoz való hozzáférést, növeli a tevékenységek számát, és nyomást gyakorol az infrastruktúrára, a közösségekre és a kormányzási mechanizmusokra.

A helyi közösségeket közvetlenül érinti a környezeti változás, az infrastruktúra fejlesztése és a gazdasági és katonai tevékenységek növekedése. Egy biztonsági stratégiának nem szabad figyelmen kívül hagynia a régióban élő népesség jogait, megélhetését és részvételét.

A szerzők nem kérik a fenntartható fejlődés feladását a militarizálás javára. Azt állítják, hogy az EU-nak össze kell kapcsolnia a környezeti és jóléti célokat a fokozódó fenyegetésekre való felkészüléssel.

A 2026–2028 közötti időszakot az EU számára a közvetlen kockázatokra való cselekvés felgyorsításának időszakaként mutatják be. Az elemzés azonban nem csökkenti a sarkvidéki stratégiát erre az időszakra, és hosszabb távú vízió megőrzését kéri.

A rövid távú intézkedések közé tartozhat az intézményi felkészülés, az infrastruktúra védelme, a sebezhetőségek értékelése és a reagálási képesség javítása. A közzétett rész nem nyújt teljes listát, és nem tartalmaz költségvetéseket vagy ütemterveket minden beavatkozásra.

Hosszú távon a siker az EU képességétől függ, hogy aktívan hozzájáruljon a régió biztonságának és kormányzásának alakításához. Egy reaktív megközelítés lehetővé tenné, hogy a szabályok, a befektetések és a stratégiai egyensúly főként más szereplők által legyenek meghatározva.

Az EU közvetlen jelenléttel bír a sarkvidéken a tagállamok és a régióhoz kapcsolódó területek révén, valamint jogszabályok, belső piac, kutatás és finanszírozás által. Hatása azonban a fenti eszközök koordinációjától függ egy egységes politikában.

Az új stratégiának meg kell határoznia, hogyan integrálják a biztonsági prioritásokat a környezetvédelmi politikával, az energiával, az alapanyagokkal, a szállítással, a technológiákkal és az arktikus partnerekkel való kapcsolatokkal.

A dokumentum nem képviseli az Európai Bizottság álláspontját, és nem anticipálja a stratégia hivatalos tartalmát. Ez egy politikai elemzés, amelynek ajánlásai a szerzők véleményét tükrözik.

A Bizottság még nem mutatta be az új stratégia szövegét, és az EPC dokumentum nem erősíti meg, hogy mely ajánlásokat fogják figyelembe venni. A közzététel időzítése a célja, hogy befolyásolja a vitát az európai prioritások meghatározása előtt a régióban.

Az EU 2021-es sarkvidéki politikája a békés együttműködés, a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés köré épült. Azóta Oroszország háborúja Ukrajna ellen és a biztonsági kapcsolatok romlása csökkentette a Moszkvával való együttműködés terét, és megváltoztatta az északi államok prioritásait.

Az Európai Politikai Központ elemzése hangsúlyozza, hogy a 2026-os felülvizsgálatnak tükröznie kell ezt a változást, és összekapcsolnia kell a tengeri biztonságot, az infrastruktúrát, az űrt, a technológiát és a közösségek ellenálló képességét. A javasolt cél egy olyan Unió, amely képes reagálni a következő évek kockázataira, és megőrzi befolyását az arktikus fejlődés hosszú távú alakulására.

https://2eu.brussels/ro/news/o-analiza-a-european-policy-centre-cere-ca-noua-strategie-arctica-a-ue-sa-includa-securitatea-si-riscurile-unui-posibil-atac-rusesc