"Nem, az utazás itt nem ér véget. A halál csak egy másik út". In memoriam, Bogdan Teodorescu

A kritikusok "csábító regénynek [...] izgalmas cselekmény, feszültség, erős karakterek, irónia és váratlan befejezés" (Horia Gârbea - Luceafărul), "bosszantóan jól megírt [...] izgalmas szociológiai lecke" (Emil Lungeanu - Luceafărul), "nagyon jó és magával ragadó regény" (Victor Cubleșan - Steaua), "sziporkázó [...] a Bogdan Teodorescu által fikcióba átültetett korabeli krónikák most a család fogalmának törékenységével fonódnak össze" (Marius Miheț - România literară). A regény "mintha két regényből állna össze. Az első intim, polifonikus, nőies, a második, amely csak a végén jelenik meg az olvasó előtt, maró, kíméletlen, cinikus" (Nicoleta Sălcudeanu - Contemporanul), látszólag ismerős jelenetekkel, amelyek egy éles csúcspont felé vezetik az olvasót: "a radiográfia kíméletlen, de ugyanakkor elmosódott is, hogy ne ragadjon le egyetlen magyarázatban/értelmezésben ["...] A radiográfia a harmadik évezred romániai társadalmáról szól, de a mi világunkról is, amelyet a szocializáció minden eszköze által propagált 'zajminőség' bűvöl el" (Irina Petraș - Apostrof).

Nem ez az egyetlen regénye, amelyet más nyelvekre is lefordítottak, és más könyvpiacokon is sikert aratott. A Kardot például Franciaországban úgy jellemezték, hogy "vicces, noir, tanulságos, éles, mint egy gyönyörű vígjáték", "lenyűgöző", "robbanékony koktél", "hihetetlenül jól csiszolt kaleidoszkópos konstrukció", a Le Monde kritikája pedig "lebilincselő politikai-média thriller"-nek nevezte.