Andrei Pleșu: Jegyzetek az öregedésről

Még egy kedves idézet az amerikai pszichológustól, James Hillmantől: „Öregnek lenni egy kaland. Kimenni a házból és rohanni a telefonhoz, vagy egyszerűen csak lemenni néhány lépcsőn, ugyanannyi kockázatot jelent, mint egy utazás a Gobi sivatagon, tevén. Régen, amikor a lábaink segítettek, gyorsan lementünk a lépcsőn, és már ott is voltunk az ajtó előtt. Most viszont, ki tudja, mikor hagynak cserben, alattomos módon, a térdeink, és mikor fogunk lemaradni egy lépcsőről. Régen a rókáktól és sólymoktól tanultunk; ma a tanulóink és tanítóink a csigák, békák és a mocsárban élő elefántok. Az öregedés kalandja.”

Angolul és németül az öregedés nem a késői életkorra utal, hanem egyszerűen, mint általános kifejezés a „korra”. Az angol megkérdezi: „Hány éves vagy?”. Ahogy a német is: „Wie alt bist du?”. Románul: „Hány éves vagy?”. A válasz pedig valami ilyesmi: „2, 3, 15, 40, 70 éves vagyok”. Ami azt jelenti, hogy az „öregedés” akkor kezdődik, amikor megszületsz! A világra jövetel egy öregedési folyamat kezdetét jelenti, a hozzá tartozó végességgel... „Öt évesen öreg vagyok” – nyilatkozik udvariasan a veled szemben ülő kisfiú. Egy válasz tele... metafizikával.

De a történelem másfajta diszkriminációkat is rögzít. Az ókori Rómában (és a középkorban) a politikai részvétel (befolyás vagy szavazás) miatt az idősek iránti irritáció szlogent szült: „Sexagenarios da ponte!” (Hajtsátok őket a hídról!). Egy mentalitás, amely újra megjelenik, látványosan, a 1968-as „forradalmi” Párizsban: „Ne bízzunk azokban, akik több mint 30 évesek!”. Még brutálisabb a középkori keresztény szabályozás a bűncselekmények jogi kártérítéséről: ha megöltél egy 20 és 50 év közötti embert, 300 aranyat kellett fizetned a bűnödért. Ha az áldozat 65 évesnél idősebb volt, 100-zal megúsztad.

Vannak azonban „nemesebb”, bátorítóbb víziók is az öregedésről. Alexandru Paleologu érzelmekkel beszélt a „nagymama” szép tapasztalatáról, mint az idősebb kor privilégiumáról. Hozzátette, humorral, hogy az öregnek lenni segít megszabadulni a kellemetlen kötelezettségektől. Amikor unatkozol egy agapén, kifogásként visszavonulhatsz fáradtságra (szenilis), vagy trükkös ürügyekkel. Noica egy még radikálisabb megjegyzést tett: az öregedés során például megszabadulsz a különféle organikus zűrzavaroktól: erotikus nyomás, fájdalmas mellékhatások (például fogfájás: 32 fog, 32 ellenség – ha már nincsenek, meg vagy mentve!) stb. Ami a halál közelgését illeti, Noica csodálkozva megjegyezte: „Millió éve halnak az emberek, és a világ még mindig nem szokta meg, hogy megértse a helyzetet...”. Az öregedés előnye az is, hogy végre élvezheted a pihenést. Az „otium” állapota pihentető és jutalmazó.

Ioan Gură de Aur, akárcsak Chiril al Alexandriei, felsorolták az öregedés „keresztény” bűneit: morózus, halogatás, önhittség, mozdulatlanság. Ezzel szemben Origen figyelmesebb a erényekre: a szív tisztasága, a lélek őszintesége, a megértés képessége. De Cicero árnyaltabb volt (De Senectute): „Nem a kor a bűnös, hanem a szokások.” És aztán, vannak öregek és öregek. Nem minden bor savanyodik meg az idő múlásával... A földművesnek nincs oka panaszkodni, hogy megérkezett a tél.

A kreativitás nem feltétlenül érintett az öregedés által. Tișian 86 évesen halt meg pestisben, de 70 után is hiperaktív volt. Ugyanígy Picasso (92 évesen halt meg), Bach és mások. Szomorúbb inkább néhány masszív érték korai vége, amelyek megvalósításai egy nagylelkűbb sorsot érdemeltek volna. Nehéz elhinni és elfogadni, hogy Rafael 37 évesen, Eminescu 39, Novalis 23, Mozart 35, Pascal 39 évesen halt meg. És talán amikor félsz, emberi módon, hogy ne halj meg túl korán, bölcsebb, ha ilyen sorsokra gondolsz, és megkérdezed magadtól, ki vagy te, hogy tovább élj, mint ők...

https://www.dilema.ro/situatiunea/notite-despre-batrinete_3199