Az Angliai Bank döntése előtt a piacok elsősorban az európai és amerikai központi bankok reakcióit követték. Az EKB 2,50%-on tartotta a betéti kamatlábat, és arra figyelmeztetett, hogy az energia szélesebb körű drágulása táplálhatja az inflációt és fékezheti a növekedést, miközben a Federal Reserve 3,75%-4%-ra emelte az irányadó kamatlábat, és jelezte, hogy az év végéig még egy emelésre kerülhet sor.
Brit viszonylatban a korábban közzétett adatok 0,4%-os gazdasági növekedést jeleztek a második negyedévben, ami „lélegzetvételnyi szünetet” biztosított, de fennállt a kockázata annak, hogy az infláció továbbra is problémát jelent a reáljövedelmek számára; az Angliai Bank akkoriban körülbelül 3,2%-os inflációt becsült az év folyamán.