Brüsszel, 2025. december 2. - A dán Børsen lapnak adott interjújában Rob Bauer, a NATO Katonai Bizottságának korábbi elnöke, holland admirális figyelmeztetett, hogy Európa a következő években rendkívül súlyos biztonsági forgatókönyvvel nézhet szembe, amelyben Oroszország és Kína egyidejű katonai akciókat indíthat, precedens nélküli nyomást gyakorolva az Egyesült Államokra és európai szövetségeseire. Bauer hangsúlyozza, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzet gyors strukturális változást követel meg Európa társadalmi, gazdasági és ipari modelljében, hogy az európai államok biztosítani tudják a visszatartás hitelességét és saját védelmüket.
Röviden
A NATO Katonai Bizottságának korábbi elnöke figyelmeztet a Oroszország-Európa és Kína-Tajvan közötti egyidejű offenzíva kockázatára.
Európának gyors ütemben kell átalakítania gazdaságát és társadalmát, hogy valós visszatartó erővé váljon.
Bauer szerint Oroszországnak nincs érdeke a háború leállításában, és az Egyesült Államok elengedhetetlen a biztonság szempontjából Európában.
Bauer kijelenti, hogy egy esetleges kínai támadás Tajvan ellen egy nagyobb konfliktust indíthat Oroszország részéről Európában, hogy elterelje az Egyesült Államok katonai figyelmét. Véleménye szerint ez a forgatókönyv - amelyet ő a NATO legnagyobb aggodalmának tart jelenleg - globális konfliktushoz vezethet, ha nem ellensúlyozzák az európai visszatartó képességek gyors növelésével. Szerinte a Peking és Moszkva közötti katonai koordináció lehetséges, és stratégiai logikát képvisel mindkét rezsim számára.
A NATO korábbi tisztviselője úgy véli, hogy Oroszország nem mutat valós érdeklődést a háború befejezése iránt Ukrajnában, és hogy a belső nyomás Putyin rezsimjére valószínűtlen. Megjegyzi, hogy Moszkva háborús gazdaságra állt át, nem érte el stratégiai céljait, és Kína, Irán és Észak-Korea támogatása fenntartja Oroszország katonai képességeit hosszú távon. Bauer figyelmeztet, hogy függetlenül attól, hogy a konfliktus hogyan zárul, az Oroszország és a nyugati demokráciák közötti konfrontáció folytatódni fog.
Ezekben a körülmények között Bauer hangsúlyozza, hogy Európának egy „társadalmi mobilizációs modellt” kellene elfogadnia, hasonlót ahhoz, ami Ukrajnában zajlik, érvelve, hogy a jelenlegi európai társadalmi és kulturális normák nem alkalmazhatók egy súlyos válság forgatókönyvére. Összehasonlítja az ukrán védelmi ipar 12 órás munkarendjét a nyugat-európai államok szokásos 40 órás munkarendjével, hangsúlyozva, hogy az ipari átalakulás nem valósulhat meg jelentős mentalitás- és hajlandóságváltozás nélkül.
Kéri az intézményi befektetőket és a pénzügyi szektort, hogy vegyenek részt az európai fegyvergyártás bővítésében, kijelentve, hogy a kizárólag gyors nyereségekre való orientáció figyelmen kívül hagyja a strukturális kockázatokat az európai gazdaság számára a háború kiterjedése esetén. Bauer kritikát fogalmaz meg a „just in time” hatékonysági elvek iránti függőséggel szemben, érvelve, hogy Oroszország termelési üteme már most is magasabb, és Európának át kell térnie egy felgyorsított ipari termelési modellre a védelem érdekében.
A NATO korábbi tisztviselője aggodalmát fejezte ki egy nemrégiben készült béketervezet miatt, amely jelentős engedményeket kínálna Moszkvának, megjegyezve, hogy ez „elfogadhatatlan” lenne. Ugyanakkor Bauer kijelenti, hogy bízik az Egyesült Államok NATO iránti elkötelezettségében, beleértve az 5. cikk alkalmazását is, és elutasítja azt az elképzelést, hogy a szövetség meggyengült volna. Úgy véli, hogy a nyilvános vita az amerikai elkötelezettségek visszavonásáról vagy gyengítéséről aláássa a transzatlanti egységet, és közvetve Moszkva érdekeit szolgálja.
A stratégiai európai autonómiáról folytatott vitában Bauer figyelmeztetett, hogy egy „az Egyesült Államoktól való függetlenség” forgatókönyv 5-10%-os védelmi kiadásokat igényelne a GDP-ből, hogy helyettesíteni tudja az Egyesült Államok katonai, logisztikai, nukleáris és hírszerzési képességeit Európában. Véleménye szerint Európa képtelensége ezen képességek rövid időn belüli reprodukálására azt jelenti, hogy a Washingtonnal való leválás gondolata „alapvetően veszélyes”.
Bauer egy általános figyelmeztetéssel zár: minél gyorsabban készül Európa a nagy konfliktus forgatókönyvére, annál kevésbé valószínű, hogy az megvalósul. „Ha nem teszünk semmit, veszítünk” - mondja, hangsúlyozva, hogy az európai védelem megerősítésére rendelkezésre álló idő „folyamatosan csökken”.