DOKUMENTUM: A közel-keleti konfliktus gyökerei: az európai érdekek által a homokba rajzolt hatalmi térkép
Mindig nézd híreinket a Google-on
A közel-keleti konfliktusnak nincs egyetlen oka, de egyik központi gyökere az, ahogyan az európai hatalmak az első világháború után átszervezték az egykori Oszmán Birodalom területeit. Az 1916-os Sykes–Picot-megállapodás és a Nemzetek Szövetségének (az ENSZ elődjének) mandátumrendszere olyan államokat hozott létre, amelyek határait elsősorban a brit és francia érdekek, nem pedig a lakosság etnikai vagy vallási összetétele alapján húzták meg.
Az Oszmán Birodalom vége
Az Oszmán Birodalom, amely évszázadokon át ellenőrzése alatt tartotta a Levantét, Mezopotámiát és az Arab-félsziget nagy részét, a központi hatalmak oldalán lépett be az első világháborúba, és 1918-ban vereséget szenvedett. Az oszmán uralom megszakadása hatalmas térséget hagyott maga után, arab, kurd, török, örmény és zsidó, valamint keresztény, szunnita és síita lakossággal, amelyet London és Párizs a saját érdekeikhez szövetséges államok rendszerévé próbált átalakítani.
Az oszmánok végső veresége előtt a britek egymással versengő ígéreteket tettek: a Huszein–McMahon-levelezés révén támogatást ígértek az Oszmán Birodalom elleni arab felkeléshez, az 1917-es Balfour-nyilatkozatban pedig egy „zsidó nemzeti otthon” létrehozását támogatták Palesztinában. Ezek a kötelezettségvállalások a gyakorlatban nehezen voltak összeegyeztethetők egymással és a
22:50
22:21
21:50
21:45
21:23
További hírek megtekintése
Legfrissebb hírek
HÍREK UGYANARRÓL A TÉMÁRÓL
