Az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézete azt mondja, hogy Európának a saját védelmére kell összpontosítania, nem Donald Trump támogatásának fenntartására.
Mindig nézd híreinket a Google-on
Europának konkrét tervvel kell érkeznie a következő NATO-csúcsra, hogy fokozatosan átvegye a saját hagyományos elrettentésének nagyobb részét, állítja Steven Everts az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézetének elemzésében. A szöveg figyelmeztet, hogy a transzatlanti kapcsolat megrepedt, hogy Donald Trump Irán ellen indított háborúja elvonhatja a szükséges forrásokat Ukrajnától és Európától, és hogy az európai vitát nem szabad az amerikai elnöknek való megfelelés próbálkozására redukálni.
Europának a saját védelme megszervezésére és a katonai függőségek csökkentésére kell összpontosítania az Egyesült Államoktól, nem pedig egy politikai üzenet megfogalmazására, amely Donald Trumpot elégíti ki, állítja Steven Everts egy, az Európai Unió Biztonsági Tanulmányok Intézete által közzétett kommentárban. Az elemzés figyelmeztet, hogy a transzatlanti kapcsolat megrepedt, és az Európai Uniónak konkrét tervet kell készítenie a hagyományos elrettentésre, beleértve a kevesebb amerikai támogatást is.
Röviden
1. Az EUISS szerint Európának fel kell készülnie a védelemre és az elrettentésre kevesebb amerikai támogatással.
2. Az elemzés figyelmeztet, hogy Donald Trump Irán ellen indított háborúja befolyásolhatja a szükséges forrásokat Ukrajnának és Európának, beleértve a légvédelmet, a lőszert és a politikai figyelmet.
3. Steven Everts azt mondja, hogy Európának megvannak a gazdasági, technológiai és demográfiai erőforrásai ahhoz, hogy vállalja a hagyományos elrettentést.
4. A javasolt tervnek magában kell foglalnia a légvédelmet, a hosszú távú csapásokat, a műholdakat, az információkat, a parancsnokságot és az irányítást.
5. Az elemzés figyelmeztet, hogy a diskurzus nem kezdődhet az "európai hadsereg" szlogenjével, és nem is a nukleáris komponenssel, hanem egy európai elrettentési doktrínával.
A kommentár a visszatérő vitából indul ki az európai védelem megszervezéséről, amelyet Donald Trump Fehér Házba való visszatérése és az általa kifejezett kétségek gyorsítottak fel az amerikai elkötelezettséggel kapcsolatban a NATO 5. cikkelye keretében. Everts azt írja, hogy a tavalyi hágai NATO-csúcs nem oldotta meg a problémát, csak azért, mert az európai államok elfogadták, hogy elérjék a védelmi kiadások 5%-át a GDP-ből.
A szerző azt állítja, hogy a transzatlanti kapcsolat repedései valósak, és a bizalmatlanság is valós. Idézi a közvélemény egy tendenciáját, amely szerint az EU állampolgárainak 73%-a azt mondja, hogy Európának "saját útját kell járnia".
Everts a Trump Irán ellen indított háborújával kapcsolatos diskurzus sürgősségét köti össze. Még ha az európaiak azt mondhatják, hogy "ez nem a mi háborúnk", az elemzés azt állítja, hogy ez mégis Európa problémája, energiahiány, a gazdasági növekedés lassulása és a kamatlábak esetleges emelkedése révén.
A katonai dimenziót még súlyosabbnak írják le. Az Ukrajnának és Európának szükséges erőforrások, a légvédelem és a lőszerek mellett a politikai részvétel is átirányítható, késlekedhet vagy nyomásgyakorlási eszközként használható. Washington már jelezte, hogy késlekedések lesznek a már leadott megrendelések szállításában, ami Ukrajnát érinti, és üresedéseket okozhat az európai védelemben.
A központi probléma nem az, hogy az Egyesült Államok azt akarja, hogy Európa nagyobb felelősséget vállaljon a saját védelméért, az EUISS elemzése szerint. Everts ezt a változást elkerülhetetlennek és indokoltnak tartja. A kockázat abban rejlik, hogy Donald Trump a felelősség átruházását személyes jutalmazási és büntetési eszközként kezeli, attól függően, hogy milyen politikai kapcsolatai vannak különböző európai kormányokkal.
A szerző kritizálja azt a kockázatot is, hogy a NATO-csúcsot egy olyan narratíva köré építik, amely szerint: Európa többet költ, közelít az 5%-os küszöbhöz, és mindez Trump vezetésének köszönhető. Egy ilyen keretben Európa elmulasztaná a lényeges problémát: hogyan szervezi meg az elrettentést Oroszországgal szemben, ahol szükséges, sokkal kevesebb amerikai támogatással.
Everts azt állítja, hogy Európa nem mentes a hatalomtól. A kontinensnek elegendő pénzügyi, technológiai és demográfiai erőforrása van ahhoz, hogy vállalja a hagyományos elrettentés feladatát. Ha Ukrajna is belekerül ebbe az egyenletbe, Európa rendelkezik drónokkal, elektronikus hadviselési képességekkel és körülbelül száz harcra kész brigáddal.
A legfőbb akadály pszichológiai jellegűnek van leírva. A szerző által feltett kérdés az, hogy az európaiak készen állnak-e arra, hogy európai hatalomként és elrettentésként gondolkodjanak és cselekedjenek, beleértve a politikai tabuk átlépését is.
A központi javaslat az, hogy Európának egy európai átmeneti tervvel kell érkeznie a NATO-csúcsra. A cél nem az Egyesült Államok kiszorítása az európai védelemből, hanem egy rendezetlen amerikai visszavonás elkerülése, amely gyengítené az elrettentést.
A tervnek tartalmaznia kell egy sürgősségi programot azokról a képességekről, amelyekben Európa most az amerikaiaktól függ: légvédelem, hosszú távú csapások, műholdak, információk, parancsnokság és irányítás. Everts azt állítja, hogy ezeket a képességeket európai szinten kell megvásárolni és megszervezni.
Az elemzés arra is hangsúlyt fektet, hogy hogyan fogják elkölteni a védelmi kiadásokra szánt plusz pénzeket. Azok a százmilliárd eurók, amelyek most a védelmi szektorba áramlanak, nagyrészt Európában kellene, hogy felhasználásra kerüljenek, nem amerikai fegyverek vásárlására. A szerző megjegyzi, hogy a legújabb fegyverbeszerzések körülbelül 60%-át jelenleg az Egyesült Államokból vásárolják, ami korlátozza a szállítások sebességét és a közvélemény támogatását az európai kiadások növelésére.
A beépített parancsnoki struktúra a NATO egyik legfontosabb hozzájárulásaként van bemutatva. Ahhoz, hogy megvédje magát, Európának nemcsak fegyverekre és technológiára van szüksége, hanem egy tapasztalt struktúrára is a tervezés, a felkészülés és a közös cselekvés terén. Everts javasolja, hogy az európaiak konkrétan beszéljenek arról, hogyan lehetne európai szintre emelni ezt a parancsnoki struktúrát, beleértve annak lehetőségét, hogy a legfelsőbb szövetséges parancsnoki funkciót Európában brit személy tölthesse be.
A kommentár figyelmeztet két csapdára. Az első a diskurzus megkezdése az "európai hadsereg" címkéje alatt, akár pozitív projektként, akár politikai rémálomként. Everts azt állítja, hogy a cél nem egy EU-hadsereg, hanem az elrettentés és az európai doktrína kiépítése.
A második csapda a diskurzus megkezdése a nukleáris dimenzióval. A nukleáris komponens része az elrettentésnek, de az EUISS elemzése szerint ez az európai függetlenség végső pontja kell, hogy legyen, nem a vita kiindulópontja. Az amerikai nukleáris árnyék továbbra is érvényben marad, és a francia nukleáris erő európai szintre emelése még mindig távoli.
Everts következtetése az, hogy Európának gyorsabban kell cselekednie a saját védelme megszervezésére. Akik csak Trump NATO-ban tartására összpontosítanak, elfogadják, hogy az amerikai elnök határozza meg a napirendet és a feltételeket. Akik saját tervvel állnak elő, az európai biztonságot európai felelősséggé alakítják.
Legfrissebb hírek
14:55
14:51
14:43
14:42
14:40
További hírek megtekintése
HÍREK UGYANARRÓL A TÉMÁRÓL
.webp)
