Weber azt mondja, hogy Európának képesnek kell lennie katonai cselekvésre az Egyesült Államok nélkül, de a NATO-n belül.

Manfred Weber azt mondja, hogy a NATO továbbra is a kollektív védelem alapja, de Európának egy olyan európai védelmi pillért kell építenie, amely képes működni, még akkor is, ha az Egyesült Államok nem áll teljes mértékben az európai szövetségesek mellett. A PPE vezetője Strasbourgban azt mondta, hogy az Európai Unió és a tagállamok a következő évtizedben 6,4 trillió eurót fognak költeni védelemre, ha fenntartják a 3,5% és 5% célokat, és ennek az összegnek európai katonai képességeket kell előállítania, amelyek összehasonlíthatók.

Manfred Weber azt mondja, hogy Európának egy olyan védelmi pillért kell építenie, amely képes működni, még teljes amerikai támogatás nélkül is, de a NATO keretein belül. A PPE csoport vezetője Strasbourgban kijelentette, hogy a NATO továbbra is a kollektív védelem alapja, de az európaiaknak fel kell készülniük arra a forgatókönyvre, amikor Amerika már nem áll "teljes mértékben" mellettük.

Röviden

1. Manfred Weber azt mondja, hogy a NATO továbbra is az "első" opció és a kollektív európai védelem alapja.

2. A PPE vezetője egy erősebb európai védelmi pillért követel, amely képes működni, még amerikaiak nélkül is.

3. Weber kijelenti, hogy az EU és a tagállamok a következő évtizedben 6,4 trillió eurót költhetnek védelemre, ha fenntartják a 3,5% és 5% célokat.

4. Figyelmeztet, hogy a pénzt hatékonyan kell költeni, elkerülve a duplikált struktúrákat, és egy erősebb európai ipari bázissal.

A nyilatkozatokat a törökországi NATO-csúcs keretében tették, és a növekvő nyomásra reagálva az európaiak számára, hogy saját biztonságukra többet finanszírozzanak. Weber azt mondta, hogy a PPE számára a "NATO first" továbbra is az alapvonal, mivel a NATO a kollektív védelem alapja. Ugyanakkor kérte az európai pillér megerősítését a védelmi architektúrában.

Formulája a biztonsági politikában bekövetkezett hangváltozást mutatja. A diskurzus már nem csupán a nemzeti védelmi költségvetések növeléséről szól, hanem arról, hogy milyen valós képességeket nyer Európa ezekből a pénzekből, mennyire tudja koordinálni a beruházásokat, és hogy képes-e működni, amikor az amerikai támogatás bizonytalan vagy hiányos.

Weber azt mondta, hogy Európának fel kell tennie a "mi van, ha" típusú kérdéseket, beleértve azt is, hogy mi történik, ha az Egyesült Államok már nem "teljes mértékben az oldalunkon" áll. Rámutatott, hogy ez a megközelítés nem a NATO ellen van, hanem a stratégiai realizmus jegyében. Szerinte az európaiaknak minden lehetőséget szem előtt kell tartaniuk, és fel kell készülniük minden lehetőségre.

A pénzügyi tét jelentős. Weber azt mondta, hogy az Európai Unió és a tagállamok a következő évtizedben ugyanannyi pénzt fognak költeni, mint az Egyesült Államok, 6,4 trillió eurót, ha fenntartják a 3,5% és 5% védelmi megközelítést. Ezt az összeget "lenyűgözőnek" nevezte, és azt mondta, hogy ha Európa ennyit költ, akkor katonai képességeket is kell, hogy rendelkezzen ugyanazon a szinten.

Ez a pénz és a képességek közötti kapcsolat alapvető. A védelmi kiadások növelése automatikusan nem garantálja a megerősített európai védelmet, ha az államok külön-külön vásárolnak, duplikálják a rendszereket, támogatják a fragmentált iparágakat, vagy nem koordinálják a beruházásokat. Weber figyelmeztetett, hogy el kell kerülni a "duplikált struktúrákat", és hogy sok hatékonyságot lehet nyerni, ha az európaiak együtt költenek.

A PPE vezetője a NATO-csúcsot összekapcsolta az európai védelmi ipari bázis növelésének szükségességével. Véleménye szerint a találkozónak nemcsak politikai kötelezettségvállalások, hanem a piac és az ipar számára is, amelyek képesek előállítani a szükséges képességeket, felgyorsító pillanatnak kell lennie. Európának szüksége van lőszerekre, légvédelmi rendszerekre, drónokra, felszerelésekre, logisztikára, technológiára és folyamatos termelési kapacitásra, nemcsak költségvetési ígéretekre.

A üzenet egy olyan pillanatban érkezik, amikor Oroszország háborúja Ukrajna ellen, a keleti flankra nehezedő nyomás, az Egyesült Államok politikai bizonytalansága és a Kínával folytatott globális verseny megváltoztatja az EU biztonsági számításait. Weber azt mondta, hogy a világ alapvetően megváltozott, említve Grönlandot, Irán, Ukrajna, Kína, exportok, ipar és munkahelyek nyomás alatt állnak.

A PPE számára az európai védelemnek nem kell helyettesítenie a NATO-t, hanem egy önálló pillérré kell válnia a szövetségen belül. Ez a megkülönböztetés politikailag számít, mivel egyes tagállamok attól tartanak, hogy az európai autonómia megduplázhatja vagy gyengítheti a NATO-t, míg mások úgy vélik, hogy az Egyesült Államoktól való függőség stratégiai sebezhetőség. Weber megpróbálja összekapcsolni a két vonalat: a NATO marad a keret, de Európának többet kell tudnia nyújtani annak keretein belül.

Az a gondolat, hogy Európa képes működni amerikaiak nélkül, nem jelenti a transzatlanti partnerségből való visszavonulást. Azt jelenti, hogy az európaiaknak képesnek kell lenniük több katonai hiányosságot betölteni, ha az Egyesült Államok figyelmét, erőforrásait vagy prioritásait más régiókra irányítja. Egy ilyen helyzetben az európai képességek hiánya közvetlen kockázatot jelenthet a kontinens biztonságára.

Weber a védelmet a jelenlegi európai mandátum első két évének politikai mérlegén és a következő időszak prioritásaként mutatta be. Azt mondta, hogy Európa gazdasági, globális és biztonsági nyomás alatt áll, és alkalmazkodnia kell. A PPE számára ez az alkalmazkodás egy erősebb európai védelem, egy erősebb védelmi ipar és a kiadások hatékonyabb koordinálása.

A nyilatkozatok egy szélesebb vitába illeszkednek arról, hogy Európa milyen gyorsan tudja átalakítani az új katonai kiadásokat valós hatalommá. Ha a tagállamok különböző felszereléseket vásárolnak, különböző ütemezéssel és különböző prioritásokkal, a teljes összeg nőhet anélkül, hogy koherens európai képességet hozna létre. Ha a beruházásokat koordinálják, ugyanaz az összeg erősítheti az ipart, az interoperabilitást és Európa képességét a működésre.

A polgárok számára a téma közvetlen hatással van a költségvetésekre, az iparra és a biztonságra. A trilliók nagyságrendű védelmi kiadások versenyezni fognak más közszolgáltatási prioritásokkal, de támogathatják a munkahelyeket, az ipari termelést és a stratégiai technológiákat Európában. A politikai kérdés az, hogy ezek a pénzek csak fragmentált nemzeti beszerzéseket hoznak-e létre, vagy egy olyan európai védelmi képességet, amelyre a NATO támaszkodhat.

https://2eu.brussels/ro/stiri/weber-spune-ca-europa-trebuie-sa-poata-actiona-militar-si-fara-statele-unite-dar-in-interiorul-nato