Az Európai Unió a tengereket stratégiai ügyként kezeli az éghajlat, a halászat és az élelmiszerbiztonság szempontjából.

A Európai Unió erősíti az óceánokkal kapcsolatos napirendet egy olyan pillanatban, amikor a klímaváltozás, a tengeri erőforrásokra nehezedő nyomás és a fenntartható halászat jövője stratégiai ügyé alakítja a tengereket az európai intézmények számára. Costas Kadis, az európai halászati és óceáni biztos, ezt a napirendet összekapcsolta az Észak-Atlanti és az arktikus régiók nemzetközi együttműködésével, amelyet a Feröer-szigeteken közvetített.

Az Európai Bizottság számára az óceánok már nem csupán környezeti téma. Olyan területként mutatják be őket, ahol a klímavédelem, a biodiverzitás védelme, a halászat, a kutatás, a kék gazdaság és a part menti közösségek érdekei találkoznak. Costas Kadis portfóliója magában foglalja egy európai óceánpaktum előkészítését, a tengeri térhasználati tervezés megerősítését, egy európai kutatási és innovációs stratégia kidolgozását az óceánok számára, valamint az Európai Unió szerepének megerősítését az óceánok nemzetközi irányításában.

Röviden

Az Európai Bizottság az óceánokat egy olyan napirend középpontjába helyezi, amely ötvözi a klímát, a halászatot, a biodiverzitást, a kutatást és a nemzetközi együttműködést. Costas Kadis mandátuma magában foglalja egy európai óceánpaktum előkészítését, amelynek célja, hogy nagyobb összhangot teremtsen az európai tengerekkel és óceánokkal kapcsolatos politikák között. Az ügy fontos a part menti közösségek, a halászok, a kutatók, a tengeri ipar és az északi régiók számára. Az Arktisz és az Észak-Atlanti térség fontos területekké válnak az európai óceánpolitikában, beleértve a klímaváltozás és a tengeri erőforrások szempontjait is. Az Európai Unió szeretné megerősíteni szerepét az óceánok nemzetközi irányításában, beleértve a blokk kívüli partnerekkel való együttműködést is.

Az európai óceánpaktumot úgy tervezték, mint egy keretet, amely összekapcsolja az óceánok egészségével, a kék gazdasággal, a halászattal, a kutatással, az innovációval és a part menti közösségekkel kapcsolatos európai politikákat. A Bizottság által bemutatott logika szerint a tengeri ökoszisztémák védelme nem választható el a tengerek gazdasági felhasználásától, az élelmiszerbiztonságtól vagy a tengeri erőforrásoktól függő régiók jövőjétől.

Ez a megközelítés közvetlenül érinti a halászatot. A Bizottság Kadis mandátumát úgy írja le, hogy magában foglalja a közös halászati politika végrehajtását, a szektor jövőképének előkészítését 2040-ig, az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet, valamint az európai halászati lánc védelmét a tisztességtelen globális versennyel szemben.

A polgárok számára a tét nem csupán a természet megőrzése. Az óceánok állapota befolyásolja a halászati termékek árát és elérhetőségét, a part menti közösségek ellenálló képességét, a kék gazdaság munkahelyeit és Európa képességét a klímaváltozás hatásainak kezelésére. Az északi régiókban ezek a témák még érzékenyebbek, mivel a gyors felmelegedés, a tengeri útvonalak átalakulása és az arktikus ökoszisztémákra nehezedő nyomás megváltoztatja a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem közötti egyensúlyt.

Egy másik fontos elem a kutatás. A Bizottság az óceánokkal kapcsolatos politikát egy európai kutatási és innovációs stratégiához köti, beleértve a tengeri tudás fejlesztését és az adatok felhasználását a tengerek jobb kezeléséhez. Ez a dimenzió releváns a halászattal, a biodiverzitással, a tengeri infrastruktúrával és a tengeri térhasználati tervezéssel kapcsolatos döntések szempontjából.

A nemzetközi dimenzió ugyanolyan fontos. Az Európai Unió nem tudja megvédeni az óceánokat csupán belső szabályokkal, mivel a halászat, a szennyezés, a tengeri szállítás és a klímaváltozás meghaladják az államok határait. Ezért a Bizottság a halászati és óceáni biztos mandátumába beépíti az EU szerepének megerősítését az óceánok nemzetközi irányításában és a biodiverzitásról szóló egyezmény végrehajtásában a nemzeti joghatóságon kívüli területeken.

Az Arktisz esetében az európai üzenetnek van egy társadalmi összetevője is. A Bizottság egy jelentése az arktikus régió fiataljaival folytatott párbeszédről azt mutatja, hogy a résztvevők olyan témákat emeltek ki, mint az őslakos közösségek bevonása a döntéshozatalba, a tengeri környezet védelme, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a fenntartható halászat és az EU politikái, valamint a helyi valóságok közötti kapcsolat Észak-Európában.

Az európai óceánpolitikák a következő területek metszéspontjában állnak: az európai óceánpaktum, a közös halászati politika, a tengeri kutatás, a biodiverzitás, a kék gazdaság és a nemzetközi együttműködés. Az EU számára a téma nem csupán egy egyszerű környezeti ügy, hanem egy stratégiai téma arról, hogy az Európai Unió hogyan védi az erőforrásokat, a part menti közösségeket és a globális befolyást egy egyre vitatottabb tengeri térben.