Az Európai Bíróság elutasítja a 10 éves tartózkodási feltételt a minimális jövedelemhez való hozzáféréshez Olaszországban.
Mindig nézd híreinket a Google-on
A EU bírái azt mondják, hogy a nemzetközi védelemben részesülőknek egyenlő bánásmódban kell részesülniük az olasz állampolgárokkal, amikor alapvető szociális juttatásokra és szakmai integrációs intézkedésekre pályáznak, míg Olaszország által előírt tartózkodási feltétel elsősorban az olasz állampolgársággal nem rendelkező személyeket érinti.
A Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy Olaszország nem kötheti a nemzetközi védelemben részesülők hozzáférését a "polgári jövedelemhez" legalább 10 éves tartózkodáshoz, mivel ez a követelmény közvetett diszkriminációt jelent, amelyet az EU joga tiltanak.
Röviden
A Bíróság úgy döntött, hogy a 10 éves tartózkodási feltétel a "polgári jövedelemhez" való hozzáféréshez Olaszországban közvetett diszkriminációt jelent a nemzetközi védelemben részesülők számára.
Az ügy egy nemzetközi védelemben részesülő személyről szól, aki 2011 óta legálisan Olaszországban él, és akinek az INPS visszavonta a szociális juttatását egy adminisztratív ellenőrzés után.
A Bíróság megállapította, hogy a "polgári jövedelem" egyaránt a munkához való hozzáférés mértéke, valamint egy alapvető szociális juttatás minimális jövedelem formájában.
A EU bírái úgy vélték, hogy a követelmény formálisan mindenki számára érvényes, de elsősorban azokat a személyeket érinti, akik nem olasz állampolgárok.
A Bíróság elutasította azt az érvet, miszerint az adminisztratív és pénzügyi költségek igazolhatják ezt a bánásmódbeli eltérést.
A Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy a 10 éves tartózkodási feltétel, amelyet az olasz jogszabályok írnak elő a "polgári jövedelemhez" való hozzáféréshez, közvetett diszkriminációt jelent a nemzetközi védelemben részesülők ellen.
A határozat a C-747/22 ügyben született, egy olyan jogvitában, amely egy nemzetközi védelemben részesülő személy ügyéből indult, aki 2011 óta legálisan élt Olaszországban, és kapta a "polgári jövedelmet", amely egy szociális juttatás, amely a szakmai és társadalmi integrációs intézkedésekkel kapcsolatos.
E juttatás odaítélése a legalább 10 éves olaszországi tartózkodáshoz volt kötve, amelyből az utolsó két évnek folyamatosnak kellett lennie.
Az INPS egy adminisztratív ellenőrzés után megállapította, hogy az érintett személy nem teljesítette ezt a feltételt. Az intézmény leállította a juttatás kifizetését, és kérte a jogtalanul kifizetett összegek visszatérítését.
A kedvezményezett megtámadta a döntést egy olasz bíróság előtt, állítva, hogy a 10 éves tartózkodási követelmény közvetett diszkriminációt jelent, mivel az olasz állampolgárok számára könnyebben teljesíthető, mint a külföldi állampolgárok számára.
Az INPS azt állította, hogy a jövedelem nem a szükségletek fedezésére irányul, hanem a foglalkoztatási és integrációs politikák területére tartozik, ami igazolná a valós kapcsolatra vonatkozó követelményt Olaszországgal.
Az olasz bíróság úgy ítélte meg, hogy ez a feltétel diszkriminatív és aránytalan lehet, és kérte a Bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy az összhangban van-e az Európai Unió jogával.
A Bíróság először is úgy döntött, hogy a "polgári jövedelem" kettős természetű. Ez egy munkához való hozzáférés mértéke, amely a nemzetközi védelemben részesülők és a tagállam állampolgárai közötti egyenlő bánásmód elvének van alávetve, és egy alapvető szociális juttatás, minimális jövedelem formájában.
Ez a minősítés fontos, mivel az EU joga garantálja a nemzetközi védelemben részesülők számára az egyenlő bánásmódot a tagállam állampolgáraival szemben a foglalkoztatási intézkedésekhez és az alapvető szociális juttatásokhoz való hozzáférés terén.
A Bíróság megállapította, hogy a 10 éves tartózkodási követelmény ugyanúgy vonatkozik az olasz állampolgárokra és a nemzetközi védelemben részesülőkre. Azonban a gyakorlatban elsősorban azokat a személyeket érinti, akik nem olasz állampolgárok.
A bírák megállapították, hogy ez a bánásmódbeli eltérés közvetett diszkriminációt jelent, amely alapvetően tilos az EU jogával.
A Bíróság megvizsgálta az olasz kormány által bemutatott indoklást is, amely szerint a "polgári jövedelem" jelentős adminisztratív és pénzügyi költségeket von maga után, ami lehetővé tenné a juttatás korlátozását a jól integrált személyekre a nemzeti közösségben.
A EU bírái elutasították ezt az érvet. A Bíróság rámutatott, hogy egy szociális juttatás odaítélése ugyanazokat a költségeket generálja a megfelelő intézmény számára, függetlenül attól, hogy a kedvezményezett a tagállam állampolgára vagy nemzetközi védelemben részesülő.
A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatási intézkedésekhez és az alapvető szociális juttatásokhoz való hozzáférés terén az EU joga egyenlő bánásmódot biztosít a nemzetközi védelemben részesülők számára, és nem engedi meg a tagállamoknak, hogy más feltételeket vagy korlátozásokat vezessenek be, mint amiket az európai jogszabályok előírnak.
A bírák hangsúlyozták, hogy a tagállam területén való tartózkodás időtartama nem szerepel az EU jogában, mint a nemzetközi védelemben részesülők számára ezen juttatások odaítélésének kritériuma.
A Bíróság azt is megállapította, hogy a 10 éves tartózkodási követelmény bevezetése ellentétes az EU jogának céljával, amely a nemzetközi védelemben részesülők számára minimális juttatási szint biztosítása.
E személyek státusza természeténél fogva nem állandó, és visszavonható, ami bizonyos esetekben a személy visszatéréséhez vezethet a származási országába. Ebben a kontextusban egy ilyen hosszú tartózkodási követelmény korlátozná a hozzáférést az alapvető szükségletek fedezésére és az integrációra tervezett juttatásokhoz.
A határozat nem oldja meg közvetlenül a nemzeti jogvitát. A Bíróság az előzetes döntéshozatal keretében értelmezi az EU jogát, és a nemzeti bíróságnak a döntést ezzel az értelmezéssel összhangban kell meghoznia.
A Bíróság döntése kötelező érvényű más nemzeti bíróságok számára is, amelyek hasonló kérdéseket tárgyalnak a nemzetközi védelemben részesülők alapvető szociális juttatásokhoz vagy szakmai integrációs intézkedésekhez való hozzáféréséről.
Az ügy a 2011/95/EU irányelv alkalmazásába tartozik, amely meghatározza a harmadik országok állampolgárainak vagy hontalan személyeknek a nemzetközi védelem kedvezményezetté nyilvánításának szabványait, és meghatározza a nyújtott védelem tartalmát.
Az EU joga előírja, hogy a nemzetközi védelemben részesülőknek egyenlő bánásmódban kell részesülniük a tagállam állampolgáraival szemben a foglalkoztatási intézkedésekhez és bizonyos alapvető szociális juttatásokhoz való hozzáférés terén.
Ebben az esetben a Bíróság értelmezte az irányelv 26. cikkét, amely a munkához való hozzáférésről szól, és a 29. cikket, amely a szociális juttatásokról szól. Az olasz "polgári jövedelem" relevánsnak bizonyult mindkét területen, mivel egy minimális jövedelmet kombinál a foglalkoztatási és társadalmi integrációs programban való részvételi kötelezettséggel.
A határozat tisztázza azokat a határokat, amelyek között a tagállamok feltételeket szabhatnak a nemzetközi védelemben részesülők szociális juttatásokhoz való hozzáféréséhez. Az államok saját szociális védelmi rendszereiket szervezhetik, de nem vezethetnek be olyan feltételeket, amelyek aránytalanul érintik az EU jogával védett külföldieket, és amelyek nem szerepelnek az európai keretben.
A döntés szélesebb jelentőséggel bír a nemzeti szociális támogatási és integrációs politikák számára, különösen akkor, amikor a juttatások mind a minimális jövedelemhez, mind a munkavállalási intézkedésekhez való részvételhez kapcsolódnak.
Legfrissebb hírek
14:43
14:41
14:38
14:37
14:37
További hírek megtekintése
