Andrei Cornea, Dilema: Tények és értelmezések

<p>A világ egyik legjellemzőbb – és zavarba ejtő – vonása, amelyben élünk, a tény és az értelmezés közötti határok eltüntetése. Nemrég láttunk példákat erre Donald Trump davosi beszédében, de ugyanúgy a közösségi médiában tett posztjaiban is. Például, Amerika elnöke nem elégedett meg azzal, hogy kritizálja európai szövetségeseit, mondván, hogy az idő múlásával nem tettek eleget Amerikáért és a NATO-ért, hanem súlyosan eltorzítja a tényeket, tagadva azok szerepét Afganisztánban. Aztán, amikor súlyos kritikákkal szembesül, visszatér, elismerve például a britek szerepét és áldozatát. Beszél a szükségességről, hogy Amerika megszerezze Grönlandot, de többször összekeveri Izlanddal. Egyszerű hiba? Vagy inkább a zűrzavarok azt a elvet támasztják alá, hogy a valóság értelmezése rendkívül változékony kontúrokkal bír, amelyeket a beszélő saját akaratának és érdekeinek megfelelően formál?<\/p><p>Természetesen a tények értelmezése nem új dolog. Nem is hivatkoznék most az ókori szofistákra, jól tudjuk, hogy Nietzsche filozófiájának nagy része a tények – történelmi, természeti, tudományos – relatív autonómiájának és szilárdságának „kalapáccsal” való megsemmisítésére irányult. William James számára az igazság már nem található meg – mint a klasszikus hagyományban – a beszéd és egy objektív valóság közötti helyes összefüggésből, hanem hasznosságban nyilvánul meg. Mások számára csak a diskurzusok és kultúrák belső koherenciája adja az „igazságot” – ezt tűnik úgy, hogy Nelson Goodman és Richard Rorty is hitték, és nagymértékben ez Thomas Kuhn híres könyvének, a Tudományos forradalmak szerkezetének elkerülhetetlen következtetése is.<\/p><p>A probléma az, hogy ami néhány évtizeddel ezelőtt még nagyrészt egy szinte kizárólag akadémiai probléma volt, heves vitákat generálva csupán elméleti csoportok között, de nem gyakorolt jelentős hatást a nyugati liberális társadalmak menetére, ma talán a legfőbb tényezővé vált e társadalmak felbomlásában – ahogyan ezt látjuk Európában, Amerikában és nálunk is.<\/p><p>Valójában a MAGA hívei és a „progresszívek”, vagy a „georgești” és a többiek közötti különbség nem abban rejlik, hogy a két antagonista csoport eltérően, sőt ellentétesen értelmezi a valóságot, amelyet nagyrészt közösnek ismernének el és kompatibilis kifejezésekkel írnak le. Nem, a két csoport és általában a mai politikai-kulturális „törzsek”, amelyek leggyakrabban a közösségi médiában nyilvánulnak meg, különböző valóságokban vagy világokban élnek, vagy ha úgy tetszik, az értelmezés szinte teljesen felfalja a tényeket, amelyeket már nem lehet elszigetelni és elismerni. Egyesek számára Grönland egy terület, amelyet Amerika ostobán átadott Dániának, mások számára egy terület, amely évszázadok óta az európai államhoz tartozik. Néhányan, Trumpot követve, meg vannak győződve arról, hogy az ICE katonái, akik bevándorlókat keresnek, „hazafiak”, míg mások, ugyanazt a képet látva és ugyanazokat az adatokat figyelembe véve, azt hiszik, hogy az ICE emberei „emberkereskedők”, és hogy ők több sorban ártatlan és fegyvertelen embereket öltek meg. Az emberek ugyanazokat a képeket nézik, de különböző valóságokat látnak, különböző valóságokban hisznek, nem csupán eltérően vélekednek egy olyan valóságról, amelyet egy és ugyanazon dolognak ismernek el.<\/p><p>A pluralizmust mindig is a demokratikus társadalom lényeges elemének tekintették. Az, hogy az embereknek különböző véleményeik vannak, normálisnak és jótékony hatásúnak számított. Csak azt tartották, hogy az emberek képesek párbeszédet folytatni, véleményeket cserélni és önként együttműködni, mivel mindig megőriznek valamit közöset – a társadalmi egység epistemikus megfelelőjét: egy objektív, egyedi valóságot, amely jelentős mértékben osztozik. Úgy tűnik, hogy ez már nem így van: ha már nem tudunk megállapodni az alapvető adatokban – ami azonnal látható, amikor egy világ legnagyobb hatalmának elnöke folyamatosan nyilvánvaló hamisságokat mond, és továbbra is támogatja őt egy csomó követő, vagy igazolásokat találunk egyes kommentátorok között, köztük a miénk között is – az azt jelenti, hogy ez a közös, egyedi valóság vagy eltűnt, vagy már nem osztozik széles néprétegekben. Ebben az esetben azonban a valóság egysége – hogy ne mondjuk az emberi fajé – és alapvető koherenciája kétségessé válik. Egyszerűen kezdünk el nem ugyanabban a világban élni, ahonnan hajlamosak leszünk arra, hogy ne legyünk mindannyian emberek ugyanúgy, vagy akár – végső soron – mindannyian emberek.<\/p><p>Ebben az esetben a „törzsek” közötti viták megoldás nélkül maradnak. Nem lehet párbeszédet folytatni, a szó valódi értelmében, ha nincs legalább egy közös alapja a párbeszédnek. Ezért a politikai „nyilvános párbeszédek” a régi témák propagandisztikus megismétlésévé válnak, amelyek nem annyira az ellenfelek meggyőzésére, hanem az ellenfelek legyőzésére és a követők sorainak megszorítására irányulnak. Ezen kívül, a tények mellett, relativizálódik a racionalitás és a tudomány is. Ha az egyik vagy a másik eredményei vagy következtetései nem tetszenek, arra ösztönöznek minket, hogy „alternatív tudományokat” és „poszt-igazság” racionalitásokat találjunk ki. Fontos, hogy úgy tűnjön, hogy ezek szolgálják az érdekeinket, vagy pontosabban, hogy egy homályos pszichológiai kényelmet és belső koherenciát nyújtsanak – a valósággal való kapcsolatot elnyomva, mivel – a relativista vulgát szerint – nem létezik „valóság”.<\/p><p>De ha már nem élünk ugyanabban a világban, akkor nem lesz lehetőségünk közös projektre, és nem lesz közös jövő sem. A legjobb esetben figyelmen kívül hagyjuk egymást; a legrosszabb esetben gyűlölni fogjuk egymást, és kölcsönösen romlottaknak, őrülteknek vagy valamilyen démoni erőnek eladottaknak fogjuk tartani egymást. Megpróbálunk megszabadulni egymástól erőszakkal, kiutasítással és gyilkossággal, és néha még sikerül is, amikor a rendőrség és az állam erejével rendelkezünk.<\/p><p>Nem sokáig, elkerülhetetlen módon, Donald Trump eltűnik. Eltűnik a MAGA is, és a hasonló irányzatok is. A kérdés az, hogy mikor és hogyan tudunk valaha újra beszélni egy közös, egyedi valóságról, amelyet mindenki, aki értelmezi, közösen oszt meg, bármennyire is különböző. Hány évtizedre vagy évszázadra lesz szükség, hogy a régi tény-értelmezés megkülönböztetése újra lényegessé és elvitathatatlanná váljon? Vagy az ember tribalizálódása véglegessé vált?<\/p><p><a href="https:\/\/www.dilema.ro\/situatiunea\/fapte-si-interpretari" rel="noopener noreferrer" target="_blank">https:\/\/www.dilema.ro\/situatiunea\/fapte-si-interpretari<\/a><\/p>