A válságintézkedések végrehajtása és az igazság a szivattyúkkal kapcsolatos pletykák mögött

Te tegnap lejárt a válsághelyzet alatt bevezetett intézkedések a üzemanyagpiacon, és az első hatások azonnal megmutatkoztak a kutaknál. A gázolaj ára literenként akár 38 bani (0,38 lej) is emelkedett, míg a benzin esetében a növekedések mérsékeltek vagy akár el sem érték a nullát, a cégtől függően. A fogyasztók természetes reakcióján túl a számok azt mutatják, hogy az igazi történet nem az adókról szól, hanem arról, hogy a cégek hogyan alakítják ki az áraikat.

Az AEI tanulmánya, "A gázolaj és benzin árának alakulása a válsághelyzet alatt Romániában", valószínűleg a legrészletesebb radiográfiát nyújtja az utóbbi évek román üzemanyagpiacáról, és megcáfolja az egyik gyakran hangoztatott mítoszt: Románia nem teljes mértékben függ az importált kőolajtól.

A gázolaj esetében a gázolaj körülbelül 16%-a belföldön kitermelt nyersanyagból származik, míg körülbelül 84% importált és finomított nyersanyagból. A benzin esetében azonban a helyzet eltérő, ahol 35% belföldi termelésből származik, míg 65% importált és Romániában finomított nyersanyagból.

Ez a különbség lényeges. Ha a nyersanyag jelentős része helyben termelődik, akkor az üzemanyagok költségei elméletileg nem követhetik minden nemzetközi árváltozást. Létezik egy természetes párnázó hatás, amelyet a belföldi termelés képvisel, és ennek korlátoznia kellene az áremelkedések amplitúdóját.

A tényleges kitermelési, finomítási, szállítási, forgalmazási és kereskedelmi költségekből kiindulva az AEI tanulmány három forgatókönyvet vázol fel a elméleti árakról.

Az első forgatókönyv, amely kizárólag az AEI által becsült tényleges költségeken és egy 10%-os kereskedelmi árrésen alapul, azt mutatja, hogy a gázolaj átlagos ára körülbelül 8,58 lej/liter, míg a benziné 8,31 lej/liter kellett volna, hogy legyen.

A második forgatókönyv figyelembe veszi a nyersanyag beszerzése és a végtermék értékesítése közötti normális időeltolódást (akár egy hónapig), a körülbelül 30 nappal ezelőtti kőolajtermékek árait használva. Az eredmény egy átlagos ár 9,01 lej/liter a gázolajra és 8,69 lej/liter a benzinre.

A harmadik forgatókönyv a jelenlegi nemzetközi gázolaj- és benzinárakat használja, ami körülbelül 9,99 lej/liter gázolaj és 8,88 lej/liter benzin elméleti árat eredményez.

Ezeknek az értékeknek a kutaknál tapasztaltakkal való összehasonlítása figyelemre méltó. 2026. július 1-jén az OMV és a MOL 9,60 lej/literre emelte a gázolaj árát, pontosan 38 bani-nal. Ebből az emelkedésből 36 bani az adó korábbi válsághelyzeti szintre való visszaállítását jelenti, míg körülbelül 2 bani a kereskedelmi árrés korlátozásának eltörlésével magyarázható. A benzin ára is 2 bani-val emelkedett, 8,68 lej/literre, a motiváció valószínűleg ugyanaz.

A Petrom eltérő stratégiát választott. A gázolaj ára 9,54 lej/literre emelkedett, mindössze 32 bani-val, ami azt jelenti, hogy a társaság körülbelül 4 bani-t felszívott a fiskális hatásból. A benzin esetében az ár változatlan maradt, 8,62 lej/liter.

A Rompetrol és a Lukoil nem módosította az árakat, legalábbis az elemzés időpontjáig.

Ezek a döntések azt mutatják, hogy a piac nem működik egységesen, és hogy az áremelkedések nem kizárólag az adók vagy a nemzetközi költségek által diktáltak. Létezik kereskedelmi mozgástér, amelyet minden szereplő másképp használ fel.

Érdekesebb a jelenlegi árak és az AEI által a három forgatókönyvben becsült árak közötti összehasonlítás.

A 9,54–9,60 lej/liter áron forgalmazott gázolaj körülbelül 1,02 lejrel magasabb a tényleges termelési költségeken alapuló becslésnél, és körülbelül 59 bani-val magasabb a 30 nappal ezelőtti beszerzési költségeken alapuló forgatókönyvnél. Ezzel szemben nagyon közel áll a maximális forgatókönyvhez, amely a jelenlegi nemzetközi árakon alapul.

A benzin azonban más történetet mesél. A 8,62–8,68 lej/liter árak körülbelül 20 bani-val magasabbak a tényleges költségeken alapuló forgatókönyvnél, de alacsonyabbak a körülbelül egy hónappal ezelőtti kőolajtermékek árai alapján kapott becslésnél, és még enyhén a jelenlegi nemzetközi árak által indokolt szint alatt is.

Az eredmény nyilvánvaló: a gázolaj piaca sokkal agresszívebben reagál a külső eseményekre, mint a benzin piaca.

A magyarázat nemcsak a beszerzési struktúrából, hanem a keresletből is fakad. A gázolaj a valós gazdaság üzemanyaga. A közúti szállítás, mezőgazdaság, építőipar és logisztika elsősorban a gázolajtól függ. Ennek következtében bármilyen ármozgás hatással van a szállítási költségekre, és később az inflációra is.

Ezért a teoretikus költségek és a gyakorlatban alkalmazott árak közötti különbség jogos kérdéseket vet fel a piaci versenym mechanizmusokkal kapcsolatban.

Az, hogy a Petrom felszívott egy részt a fiskális hatásból, míg a Rompetrol és a Lukoil nem hajtott végre emeléseket, azt mutatja, hogy létezik kereskedelmi mozgástér a különböző döntésekhez. Más szavakkal, nem minden áremelkedés elkerülhetetlen, és nem minden kizárólag a nemzetközi piac által diktált.

A következő időszakban kiderül, hogy a versenynyomás lefelé irányuló kiigazításokhoz vezet-e, vagy a szereplők inkább megtartják az árakat a jelenlegi szinten. A válsághelyzeti intézkedések lejárta nemcsak az adók visszaállítását vagy a kereskedelmi árrés korlátozásának eltörlését jelenti. Ez egy teszt is a piac működésére. Ha a gazdasági költségek és a végső árak közötti különbségek továbbra is magasak maradnak, akkor a beszélgetésnek a fiskalitásról, versenyről, átláthatóságról és a fogyasztókkal szembeni felelősségről kell szólnia.

És ez valószínűleg az AEI elemzésének legfontosabb üzenete: nem minden magas ár elkerülhetetlen, és nem minden áremelkedés magyarázható kizárólag a nemzetközi árak alakulásával.

Románia, a második legnagyobb belföldi nyersanyagtermelő az EU-ban, a nyugati országok áraihoz hasonló árakkal rendelkezik.