Ingyenes energia a délben csökkenti az esti számlát. A PPC kísérlet megmutatja, hogyan nyerhetnek egyszerre az ügyfelek, a szolgáltatók és az energiarendszer.

A PPC által 5.000 ügyfél számára nullás áron bevezetett aktív energia nemcsak egy okos marketingkampány, hanem az eddigi legérdekesebb fogyasztási rugalmassági kísérletek egyike a romániai energiaparban. A sajtóközlemények lelkesedésén túl érdemes megnézni a számokat, és megérteni, ki nyer, ki fizet, és mi a gazdasági logika a program mögött.

A PPC által közzétett adatok azt mutatják, hogy az első hat időszakban, amikor ingyenes aktív energia volt, az 5.000 résztvevő összesen 71 MWh-t fogyasztott, körülbelül 61.000 lej összesített kedvezményt élvezve. A résztvevők teljes számához viszonyítva az átlagos nyereség szerény – körülbelül 12 lej ügyfelenként (0,096 lej/kWh, 7,3%) vagy 14,5 lej minden olyan ügyfél számára, aki ténylegesen megváltoztatta a fogyasztási szokásait (0,116 lej/kWh, 9,2%). Egyéni szinten az összeg nem látványos, de a kísérlet értékét nem itt kell keresni.

A lényeg az, hogy a résztvevők 28,6%-kal többet fogyasztottak a szabad időszakokban, mint az előző hónap azonos időszakaiban. A 71 MWh-ból körülbelül 55 MWh az a fogyasztás, amely egyébként is bekövetkezett volna, míg körülbelül 15,8 MWh a PPC által nyújtott ösztönző által generált pluszfogyasztás.

A fundamentális kérdés az, hogy ez az ingyenes energia valós költséget jelentett-e a szolgáltató számára, vagy éppen ellenkezőleg, megtakarítást eredményezett az egész energiarendszerben. A válaszhoz egy egyszerű, de releváns hipotézisből indulhatunk, amely gyakran előforduló helyzetekre vonatkozik ebben az időszakban. Az OPCOM adatai szerint 2026 májusában, a pluszfogyasztás hiányában, a rendszerben rendelkezésre álló energia körülbelül 130 lej/MWh áron került exportálásra, míg az esti fogyasztás fedezésére szükséges energia körülbelül 1.200 lej/MWh áron került importálásra.

Ebben a helyzetben a szabad időszakokban fogyasztott 71 MWh csak 9.230 lejt ért volna, ha exportálták volna. Ezzel szemben, ha ugyanaz a mennyiségű energia elkerüli a drága csúcsidőszakokban történő vásárlást, a potenciális megtakarítás közel 76.000 lejre nő. Az eredmény meglepő. Bár a PPC 61.000 lej kedvezményt adott az ügyfeleknek, a magas csúcsidőszakokhoz való kitettség csökkentésével elért megtakarítás meghaladhatja ezt az összeget. Ebben a forgatókönyvben a program nem költségként, hanem a kliensportfólió gazdasági optimalizálásának mechanizmusaként jelenik meg.

A legkedvezőbb értelmezés szerint az érintett ügyfelek 61.000 lejt nyernek, míg a körülbelül 15.000 lejnyi különbség a rendszerben marad, amely elosztható a PPC és a többi ügyfél között alacsonyabb beszerzési költségek révén. Más szavakkal, nincsenek vesztesek; a napenergiából származó többlet helyben hasznosul, nem olcsón exportálják, és a fogyasztás a drága órákból az energia bőséges óráiba kerül áthelyezésre.

Van azonban egy óvatosabb értelmezés is. Nem tudjuk, hogy a 71 MWh-ból mennyi az, ami valóban a csúcsidőszakokból áthelyezett fogyasztás. Ha csak a 15,8 MWh pluszfogyasztás járult hozzá a drága órákban történő fogyasztás csökkentéséhez, akkor a rendszer szintű megtakarítás körülbelül 17.000 lejre csökken. Ebben az esetben az ügyfeleknek nyújtott kedvezmény meghaladja a realizált megtakarításokat, és a PPC körülbelül 44.000 lej nettó költséget visel. A program így inkább egy marketinggyakorlat, a hűség és a fogyasztói magatartás formálásának eszköze lesz.

A valóság valószínűleg e két szélsőség között helyezkedik el. A fogyasztás egy része biztosan áthelyeződött más időszakokból, egy része új fogyasztás, míg egy másik része egyébként is bekövetkezett volna a délben. Éppen ezért a kísérlet valódi értéke nem a 61.000 lejben rejlik, amit az ügyfeleknek adtak, hanem az információkban, amelyeket a romániai lakossági fogyasztás rugalmasságáról nyertek.

Először is, egy szolgáltató releváns méretben teszteli, hogy milyen gyorsan és mennyire tudják az ügyfelek alkalmazkodni a viselkedésüket, amikor az energia ára a rendszer valóságát tükrözi. És a válasz biztató: a résztvevők több mint 83%-a reagált a küldött jelekre, és megváltoztatta a fogyasztását.

Ez valójában a jövő tétje. Ahogy a fotovoltaikus termelés folytatódik, a rendszer problémája már nem a délutáni energiahiány, hanem a túlkínálat és az esti hiány. Ebben a kontextusban az olyan programok, mint a PPC által indított, nemcsak egy promóciós kampányt jelentenek, hanem egy lehetséges modellt a jövő energiapiacához: kevesebb támogatás, több árjelzés és a rugalmasságért jutalmazott fogyasztók.

Ha egy MWh délben elkerülheti egy MWh megvásárlását este, közel tízszeres áron, akkor az ingyenes energia már nem tűnik ingyenesnek. Gazdasági eszközzé válik, amely révén egyszerre nyernek a fogyasztók, a szolgáltatók és az energiarendszer egészében.

Ha a PPC modell (költségáron történő energia) kiterjedne minden szolgáltatóra, miután sürgősen telepítenék körülbelül 1,5 millió okosmérőt az AEI által végzett szimuláció szerint a következőket lehetne elérni:

• A kis vagy mérsékelt (pozitív) hiányos órák árai 50-700 lej/MWh csökkennének.

• A nagy (negatív) többletórák gyakran 100 lej/MWh alá csökkennének.

• A jelenlegi 1.200-1.350 lej/MWh csúcsok szinte teljesen eltűnnének.

• A volatilitás erőteljes csökkenése körülbelül 40-800 lej/MWh-ra csökkenne a jelenlegi 50-1.350 lej/MWh helyett. A rugalmassági program csökkentené a csúcsidőszakok árait, és ezzel együtt az energia költségeit:

• az ügyfelek, akik megváltoztatják a viselkedésüket és a nap folyamán fogyasztanak (alacsonyabb árak a termelési csúcsidőszakokban) (0,05 – 0,11 lej/kWh, kb. 8%);

• a szolgáltatók (alacsonyabb beszerzési költségek) (0,01 – 0,03 lej/kWh, kb. 5%);

• a nem részt vevő ügyfelek (alacsonyabb árak az ajánlatban) (0,005 – 0,02 lej/kWh, kb. 2%);

• az ipari fogyasztók, akik a PZU-n keresztül szerződéseket kötöttek (0,05 – 0,15 lej/kWh, kb. 16%);