Hogyan változtathatják meg az amerikai szankciók Közép- és Délkelet-Európa energetikai térképét. A hatás elemzése a szivattyúzási árakra.

Az amerikai szankciók a Rosneft és a Lukoil ellen érvényben vannak, de ideiglenesen enyhítették/eltértek a töltőállomások működésére vonatkozóan, beleértve Romániát és más országokat, egészen 2026 áprilisáig, amennyiben a bevételek nem Oroszországba áramlanak. Románia jogi keretet dolgoz ki a szankciók által érintett romániai eszközök átvételére/kezelésére, de a vevő keresésére/újraszervezésre vonatkozó határidő rövid, még ha 2026 januárjáig meg is hosszabbították.

Az Egyesült Államok által a orosz olajipari cégek, a Rosneft és a Lukoil ellen bevezetett szankciók új fejezetet nyitnak egy már eleve törékeny energetikai régióban. Közép- és Délkelet-Európa számos országában a célzott cégek nem csupán a globális piacon létező nevek, hanem lényeges beszállítók, finomítók tulajdonosai, infrastruktúra befektetők és akár az üzemanyagárak egyensúlyának pillérei is.

Ezért a szankciók hatása nem egységes. Három alapvető tényezőtől függ:

1. Az olajra és a szankcionált cégektől származó származékos termékek iránti függőség;
2. A helyi szerződések és befektetések, amelyekben a Lukoil és a Rosneft közvetlen szerepet játszanak;
3. A finomítókhoz, tárolókhoz és az orosz áramlásokkal összekapcsolt infrastruktúrákhoz fűződő kapcsolatok.

Az eredmény egy megosztott energetikai térkép, ahol egyes országok jelentős nyomásnak vannak kitéve az árakra, mások szilárd alternatívákkal rendelkeznek, míg néhányan csak a regionális piacon érzik az hatásokat. Az elemzés a benzin és a gázolaj árának fenntartásának körülményei között történik, valamint az euró-dollár árfolyama alatt, az egész időszak alatt.

A legjobban érintett régió, ahol minden egyes százalék számít:

Bulgária – a sebezhetőség epicentruma

Bulgária a vihar közepén áll. A Lukoil Neftochim Burgas finomító, a Balkán legnagyobbja, dominálja a hazai piacot és részben ellátja a régiót. Bármilyen ellátási zavar azonnal áthárul a fogyasztókra.

Az előrejelzések szerint az első három hónapban a benzin ára 8–15%-kal, míg a gázolaj ára 10–18%-kal emelkedhet, a normalizálódás pedig lassan, csak egy év múlva várható.

Románia – a strukturális sebezhetőség és az alkalmazkodási képesség határvonalán

Románia középső helyzetben van: a Lukoil Petrotel finomító Ploiești-ben fontos láncszem, de a román piac alternatív kapacitásokkal is rendelkezik, mint például a Petrom és a Rompetrol.
A becsült növekedések mérsékeltebbek: 5–10% a benzin esetében az első három hónapban és 7–12% a gázolajnál. Mindazonáltal a nyomás gyorsan áthárul a regionális piacra, ahol az orosz áramlások továbbra is jelentős szerepet játszanak.

Szerbia – a regionális kapcsolatok foglya

Szerbia erősen függ a regionális energetikai útvonalaktól és a most szankciók alá került cégektől származó áramlásoktól. A becsült hatás összehasonlítható a romániai helyzettel, de a gyors alternatívák megtalálásában alacsonyabb a rugalmasság.

Közepesen kiemelt országok, amelyek kiegyensúlyozott játékot folytattak

Közép-Európában, Magyarország, Szlovákia és Csehország történelmileg összekapcsolódik az orosz olajjal működő finomítókkal, de az EU politikái az utóbbi években fokozatosan eltérítették őket a forrásoktól.

• Magyarország: becsült költségek 4–8% a benzin esetében és 5–9% a gázolajnál az első hónapokban, de hosszú távon látható enyhüléssel.
• Szlovákia és Csehország: hasonló hatások, amelyeket az európai vezetékekhez és a német és lengyel tengeri terminálokhoz való hozzáférés mérsékel.

Ezért ezeknek az államoknak a szankciók komoly kihívást jelentenek, de nem strukturális válságot.

Az indirekt hatások más országokban is megjelennek, ahol a regionális piac diktálja az ármozgásokat

Olyan országok, mint Horvátország, Szlovénia, Bosznia és Hercegovina, Észak-Macedónia, Albánia és Koszovó nem függenek közvetlenül a szankcionált cégek által üzemeltetett finomítóktól, de érzékenyek a szomszédság ingadozásaira.

Amikor Bulgária vagy Románia gyors áremelkedéssel szembesül, a nyomás azonnal megjelenik a regionális ellátási láncban. Itt az első negyedévben az áremelkedések 3–10% között mozoghatnak a benzin esetében és 3–12% a gázolajnál, az egyes országok kereskedelmi útvonalainak helyzetétől függően.

A jól diverzifikált országok: csak a külső hullámok sújtják őket

Lengyelország és Görögország a régió pozitív példái. Mindkettő robusztus hozzáféréssel rendelkezik a tengeri piacokhoz, modern terminálokhoz és több ellátási forráshoz.

Itt a hatások mérsékeltek – 2–5% az első hónapokban, gyors stabilizálódási tendenciával.

A Rosneft és a Lukoil cégek ellen bevezetett szankciók több mint geopolitikai intézkedés: ezek egy stressztesztet jelentenek Közép- és Délkelet-Európa energetikai hálózatának.

A régió újra felfedezi, hogy az energia piacok kölcsönösen függnek egymástól: egy domináló finomító Bulgáriában befolyásolhatja Bosznia árait; egy washingtoni döntés emelheti a benzinárakat Belgrádban; míg a Lengyelországban történő gyors diverzifikálás modellé válhat a délkeleti országok számára.

A következő 12 hónapban valószínűleg egy árkorrekciós keveréket, alternatívákra kényszerített befektetéseket, de az európai energetikai integráció felgyorsulását is látni fogunk – egy elkerülhetetlen lépést, ahol az energetikai biztonság megőrzése ugyanolyan fontosá válik, mint a katonai biztonság.

Ebben a kontextusban a romániai gázmezők bérleti díjának emelése sok bányászat bezárását fogja kényszeríteni, mivel a termelés már nem lesz jövedelmező. Románia még több gázt fog importálni, elmélyítve a külső függőséget és sebezhetővé téve az ország energetikai biztonságát.