Értékkontradikciók vagy félreértések?

Szeptember elejétől az INSCOP több adatot hozott nyilvánosságra, akár a Polithink által megrendelt felmérésből, akár az informat.ro barométeréből. És jönnek még mások is, akár szezonalitás szempontjából, ha megnézzük, mi történik körülöttünk, és még inkább, a mi régiónkban.

Röviden, valahogy megmarad egy furcsa állandóság a többségi preferencia között Európa és a nyugati értékek iránt, valamint a növekvő arány között, akik, végső soron, különböző formákban, azt mondják, hogy több szuverenitást akarnak Európában. Ahogy a felméréseink körüli kommentárokban is elhangzott, bár a szuverenista szavazás az utóbbi években folyamatosan növekedett, a EU-hoz való tartozás iránti preferencia 50% felett maradt, annak ellenére, hogy az indikátor egész Európában súlyosan megsérült, az igazi állandóság úgy tűnik, hogy ez a értékbeli ambivalencia marad. Tudjuk az INSCOP-Polithink szeptemberi felméréséből, hogy a románok 52%-a nem látja az EU-t a szuverenitásunk korlátozó tényezőjeként, míg 38% úgy véli, hogy az EU-tagság korlátozza függetlenségünket. Természetesen a kérdést árnyalni kell. Közel 20 évnyi tartozás "a közös európai házhoz", ahogy régen mondták, megtanított minket, hogy a románok két dolgot értékelnek ebben a tagsági státuszban: a szabad mozgást és a lehetőséget, hogy külföldön dolgozhassanak. Ezek objektív tények, amelyeket sok felmérés igazolt, különböző forrásokból, hosszú távon.

A beszélgetés az értékekről bonyolultabb és szubjektívebb. Tehát nem azt jelenti, hogy a románok 38%-a már nem akar Európában lenni, hanem azt, hogy bizonyos üzenetek, amelyeket az európai politikák az utóbbi években közvetítettek, nem nyerték el a közönség tetszését. Vagy, egy dezinformációs paradigmában, azt jelenti, hogy bizonyos üzenetek, amelyek meggyőzték az embereket arról, hogy nyugatról ki tudja milyen borzalmak jönnek, tetszettek a közönségnek. Magában a jelenség nagyon érdekes, ha nem lenne súlyos. Az Európai Unió tényekre épült, és kockáztatja, hogy elveszíti identitását, ahogy mondani szokták, szavakon... Nagyon hasonló ahhoz, ami a választási folyamatokban történik szinte minden tagállamban.

Nyilvánvaló, hogy ellentmondásos értékekkel teli időszakot élünk, és különösen, olyan időszakot, amikor az értékek nem képesek a valóságot tükrözni. Ahogy más alkalommal mondtam, a nagy társadalmi mozgalmak nem feltétlenül akkor jelennek meg, amikor a valóság elviselhetetlen, hanem inkább akkor, amikor a várakozások és a valóság közötti szakadék túl nagy.

Sokan csodálkoznak, hogy ahogy a románok alkalmazkodtak az EU-s élethez, ennek vonzereje kezd kudarcot vallani nálunk is, különösen az azonnali előző vagy az azonnali utáni évekhez képest. Ez normális. Az EU már nem "szent". Hány EU-s zászlós kitűzőt látunk még a románok ruháin, az utcán? Ez egy globális tendencia, hogy újra felfedezzük a kollektív énünket és értékeljük azt. Ez nem csak nálunk van. Ennek ellenére a románok 83%-a úgy véli, hogy az EU-tagság pozitív dolog.

A románok 65-66%-a úgy véli, hogy az EU-ban az államok döntéshozatali hatalmát növelni kellene. Itt egy kis kognitív disszonancia van, figyelembe véve, hogy a belső politikai intézmények még mindig "alacsonyabb" bizalmat élveznek, mint a nemzetközi intézmények. A románok 88%-a úgy véli, hogy országunknak fontosabb szerepet kellene játszania a nemzetközi színtéren, bármit is jelentsen ez...

Ez a visszatérés a helyi-globalis, nemzeti-európai harcokhoz, mint az 1990-es években, legalábbis furcsa. Azért akarunk valamit, vagy azért vagyunk ellene, ami eddig volt? Azért utasítjuk el a globálisat, vagy azért, mert nem gondolkodunk azon, hogy a globalizáció nem ilyen, valami tisztán elméleti? Amikor még uraltuk a saját erőforrásainkat, úgy mondva, volt korlátozás a gázfogyasztásra, mindennap leállt az áram, és ha szerencséd volt az életben, három évet álltál sorban egy Dacia 1310-es autóért. És nem volt hús a boltokban, és nem volt annyi alkoholválaszték, hogy legalább meg tudj inni egy kis keserűt. Amit sokan nem értenek, az az, hogy az anti-rendszer, szuverenista üzenet nem megy ebbe az irányba. Nem konkretizálódik.

Félek, hogy itt nem az ambivalenciákról és értékpreferenciákról beszélünk. Talán az emberek fejében nincs is "szuverenitás vs. Európa". Itt a definíciók hiányáról és bizonyos fogalmak és a valóságok megmagyarázatlanságáról van szó, amelyeket ezek jelölnek. Legvalószínűbb, hogy konkrét problémák és elégedetlenségek ideológiákba kerülnek, amelyek annyira építenek köréjük, hogy végül eltorzítják őket. Ahogy talán az Európa fogalmát sem magyarázták el eléggé, a munkához való jogon és a szabad mozgáson túl.