A nyugalmunk rövidítése

Nemrég alkalmam nyílt néhány FIMI-szakértővel (Foreign information manipulation and interference) beszélgetni. Egyébként komoly emberek voltak, akik minden hájjal megkentek, nem olyan elemzők, akik valódi elfoglaltság híján tapadnak tapadókorongként a televíziók képernyőihez. Tehát intézményekből érkező emberek, civilek és katonák, de magáncégektől és civil szervezetektől is. Különböző hangsúlyok voltak jelen, de közös fogalomtár is, ami nem annyira egy szervezeti életet, mint inkább hasonló érdeklődés és szókincs által alátámasztott kultúrát árult el.

Az érdeklődők kedvéért: az Európai Külügyi Szolgálatnak (az EU diplomáciai szolgálatának) van egy struktúrája, amely a FIMI-kampányok elleni küzdelemmel foglalkozik, nagyjából 2015 óta, amikor elkezdődött az ukrajnai hibrid háború (https://www.eeas.europa.eu/eeas/information-integrity-and-countering-foreign-information-manipulation-interference-fimi_en ).

Az érdekes az, hogy az érdeklődésnek ez az egész tere (propaganda, manipuláció, stratégiai kommunikáció, álhírek/fake news, a hibrid háború részét képező dezinformációs kampányok), amely valamiképpen a román társadalmat is rögeszmésen foglalkoztatta a kommunizmusból való kilépéstől napjainkig, időről időre konceptuális átkereszteléseken ment keresztül, a kontextustól függően. A 2015 utáni években, a nemzetközi rendszer elvesztése miatti nemzetközi aggodalom közepette – amelyet mi békésnek, barátságosnak, egzotikus kirándulásokon meglátogathatónak, valamint kereskedelmi és internetes hálózatokkal lefedettnek hittünk –, visszatértünk a hidegháború high-tech változatához. És amikor belegondolsz, hogy az első hidegháborúban mindkét fél olyan számítógépeket használva küldött embereket az űrbe, amelyek kisebb kapacitásúak voltak, mint az a telefon, amely most mindannyiótok zsebében van, kezdesz rájönni, min megyünk keresztül. Mint abban a viccben: a Marsra már nem jutottunk el, de vannak műanyag dugóink az üveghez ragasztva.

Néha azonban az az érzésed, hogy az alapvető törekvés – a diplomatáktól a döntéshozókig, az academia-tól a geopolitikával kacérkodó médiáig, egészen a policy-papers-t draftelő tanácsadókig – valahányszor új kihívás jelenik meg, az új valóságok másképpen való elnevezése, abban a reményben, hogy az új nevek majd a szükséges válaszokat is magukkal hozzák. Nemrég arról írtam, hogy a fake news és a hibrid háború olyan fogalmak, amelyek leírnak egy valóságot, de magyarázóerejük meglehetősen korlátozott. Hát majd meglátják: a hibrid háború ilyen is, olyan is, nem olyan, mint a régiek, de az is lehet. A technikai szemponton túl a történelmet nézem, és azt látom, hogy a propaganda mindig előkészítette a terepet a rendszerváltásokhoz, háborúkhoz, forradalmakhoz, legalábbis a modern korban, amióta valóban beszélhetünk tömegkommunikációról és közvéleményről. És igen, Ukrajna esetében a hibrid háború előkészített egy nagy inváziót. Nézzük meg, hogyan elemezték ezt a hibrid háborút 2015 és 2022 között, és látni fogjuk, hogy lassan, fokozatosan ugyanazt a szót használjuk a szakirodalomban 2022 után is, de mást jelent, mint korábban. Természetesen a tények nyomása alatt. Ugyanez vonatkozik a biztonság fogalmára, és ugyanígy a fake news-ra, amelyről a szakértők néhány év után rájöttek, hogy nem ugyanaz, mint a false news, és hogy a fake nem feltétlenül hamis stb.

Nem vitatom a FIMI fogalmának, vagy annak, ami előtte volt, illetve annak, ami utána lesz, a hasznosságát, de aggaszt ez a kommunikációs stratégia, amely szerint valahányszor egy probléma bonyolultabbá válik, megváltoztatjuk vagy árnyaljuk a nevét, majd esetleg megkérjük az AI-t, hogy generáljon néhány választ. Mert a nyilvános információk manipulálása és a külföldi, különösen egy rivális erő által a nemzeti/európai információs térbe való beavatkozás valós probléma, de nem az akronim megváltoztatásával oldódik meg, és nem is azzal, ha abba fektetünk, hogy száműzzük a digitális és az AI területére. Arról van szó, hogy meg kell érteni, miként kapcsolódik egymáshoz a két végpont – az a külföldi, illegitim és rosszindulatú kibocsátó (amely azonban nem feltétlenül használ illegális eszközöket) és a saját közvéleményed, amely létezik, mint egy kis kétütemű motor, még azután is, hogy az egyszerű és csalódott ember, úgymond, kihúzta az orrát a telefonjából és a közösségi hálózatokból.