A Madrid Complutense Egyetem (UCM), Európa egyik legtekintélyesebb akadémiai intézménye, precedens nélküli pénzügyi válsággal küzd, amelyet a krónikus alulfinanszírozás és a leromlott infrastruktúra okoz. Bár 1822-ben alapították és figyelemre méltó akadémiai örökséggel rendelkezik, az UCM olyan nevetséges fizetésekkel néz szembe, amelyek gyakran 500 euró alatt vannak havonta, és általános munkanélküliséggel küzd.
A docensek ideiglenes szerződésekkel szembesülnek, és a kutatási alapok drámaian csökkentek. Ezen kívül az egyetem infrastruktúrája romlik, történelmi épületek karbantartás nélkül és erőforrások hiánya a könyvtárak és laboratóriumok számára. A hallgatók magas tandíjat fizetnek, de felfüggesztett kurzusokkal és rossz tanulási körülményekkel néznek szembe.
A felsőoktatási szakszervezetek figyelmeztetnek a rendszeres alulfinanszírozásra, a hatóságok részéről elégtelen pénzügyi forrásokkal. Reakcióként a madridi állami egyetemek sztrájkba lépnek, hogy követeljék a megfelelő munkakörülményeket és a megfelelő finanszírozást, hangsúlyozva a magánegyetemek támogatása és a közintézmények szükségletei közötti ellentétet. A tanárok azon tűnődnek, meddig bírják még ezeket a körülményeket, a tudományos presztízsük ellenére.